Fővárosi Állat- és Növénykert

A világ egyik legkülönösebb állatai, levélvágó hangyák láthatóak Állatkertünkben. A saját maguk számára gombát termesztő államalkotó rovarok a természetfilmek jól ismert és látványos szereplői, ám állatkerti bemutatásuk meglehetősen ritkának számít. Ennek elsősorban az az oka, hogy a levélvágó hangyák tartása rendkívül nehéz, nagy szakmai kihívást jelentő feladat, elsősorban a rovarállam fennmaradását biztosító gombatelep sérülékeny volta miatt. Munkatársaink a színfalak mögött október óta kísérleteznek a szóbanforgó hangyák tartásával és szaporításával. Az immár önfenntartó rovarállamot mostantól láthatják a látogatók az Akvárium szomszédságában található, 2008-ban kialakított ízeltlábú bemutató egyik terrárium rendszerében.

A levélvágó hangyák az USA déli területein, valamint Közép- és Dél-Amerikában élő rovarok, amelyeknek legalább negyven faját különböztetik meg a természettudósok. A Budapesten látható Atta sexdens nevű faj elterjedési területe az Egyesült Államok déli határvidékétől egészen Argentínáig terjed. Különlegességük, hogy már-már mezőgazdasági termelésnek nevezhető tevékenységet folytatnak, amelyből a felszínen csak annyit látható, hogy a rovarállam dolgozói elsősorban lombleveleket gyűjtenek. A leveleket félkörömnyi-körömnyi darabokra vágják, majd hosszú sorokban masíroznak velük a rovarállam otthonaként szolgáló, akár több ezer kamrából álló föld alatti üregrendszerbe. A leveleket itt másfajta munkát végző hangyadolgozóknak adják át: ezek tovább aprítják a levéldarabkákat, majd egy speciális gombakamrában helyezik el őket. A föld mélyében található gombakamrában egy olyan különös gombafaj él, amely csak és kizárólag ennek a hangyafajnak a fészkében fordul elő. A természettudósok által Leucoagaricus gongylophorus néven ismert gombafaj a hangyák által behordott leveleken tenyészik, így a hangyák voltaképpen gombakertészetet tartanak fenn a föld mélyén. A gombakamráért felelős dolgozók rendszeresen gondozzák a gombakertet, kigyomlálják az oda nem való csírákat, mi több, a gombakamra egyenletes, 22-24 °C-os hőmérséklettel és 80 %-os relatív nedvességtartalommal jellemezhető klímájának szünetmentes fenntartásáról is gondoskodnak. A gombakertek létfontosságúak a hangyák számára, hiszen a rovarállam tagjai magát a gombát eszik: a levelekben lévő rostokat ugyanis nem tudják megemészteni, a gombafonalakkal azonban könnyűszerrel megbirkóznak.

A levélvágó hangyák tipikus államalkotó rovarok. Ez azt jelenti, hogy a „társadalmukban” különböző kasztok vannak. A legfontosabb egyed a királynő, amelynek egyedüli feladata a peterakás, és amely köré az egész rovarállam szerveződik. A dolgozók terméketlen nőstények, amelyek között további munkamegosztás létezik: akadnak a levelek begyűjtésével és szállításával, valamint a járatok és kamrák építésével foglalkozó nagyobb testű dolgozók, a leveleket tovább aprító, illetve a járatokon belüli feladatokat ellátó, a szemetet elszállító és a királynő körül tüsténkedő közepes méretű dolgozók, és az egészen kis termetű, kifejezetten a gombakertekre felügyelő dolgozók. További kasztot jelentenek a dolgozóknál lényegesen nagyobb és erőteljesebb katonák, amelyek a rovarállam védelméért felelnek. A katonaság fenntartása a rovarállam számára igen „költséges”, hiszen ez a kaszt is gombát eszik, ám közvetlenül nem vesz részt a napi feladatok ellátásában. Éppen ezért ezzel a kaszttal csak a nagyobb, több százezres egyedszámú kolóniákban találkozhatunk.

A levélvágó hangyák Budapesten látható állama ugyancsak egy királynő köré szerveződik, ám jelenleg még viszonylag kicsi, hozzávetőleg ötszáz egyedből áll. A legfontosabb eredmény, hogy a hangyák stabil, jól működő gombakertészetet hoztak létre, amely a jelenleginél lényegesen nagyobb rovarállam táplálását is biztosítani tudná fenntartható módon. Lezárult tehát a rovarállam „megalapítása”, és most már minden feltétel adott arra, hogy több ezres, vagy akár több tízezres kolóniává növekedjen.

Az állatokat bemutató terráriumrendszer három fő részből áll. Az etetőhelyen a hangyák minden nap friss lombot, leginkább fagyal, szeder, rózsa és tölgy leveleket kapnak, amelyet aztán ők maguk szállítanak be a gombakamraként szolgáló üvegfalú dobozba. A hangyák szorgos munkája nyomán a gombafonadék pillanatnyilag gyerekfejnyi tömeget alkot. A terráriumrendszer harmadik eleme a hulladékkamra, ahová a szemetet, esetenként pedig elpusztult társaikat cipelik el a dolgozók. A terráriumrendszer egésze klimatizált, hogy a gombakamra hőmérsékletét és páratartalmát a gombák számára optimális értéken lehessen tartani. Ellenkező esetben a gomba tönkremenne, a hangyák éhen halnának, és az egész rovarállam összeomlana.