A koalák érkezésének előkészületei 2015. február 27.

Cikksorozatunk eddigi három részében már tisztáztuk, mi jellemző az ausztrál régió állatvilágára, áttekintettük, hogy mennyire elterjedtek az ausztrál állatok a világ állatkertjeiben, illetve bemutattuk azt is, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykertben milyen hagyományai vannak az ausztrál fauna bemutatásának. A mostani cikkben arról esik szó, hogy mi mindenről kellett gondoskodni azért, hogy a koalák érkezésére minden tekintetben felkészüljünk.

A koalák nagy népszerűsége miatt nagyon sokan szeretnének ilyen állatokat tartani. Ám erre csak igen kevés állatkertnek nyílik lehetősége. Az Ausztrálián kívül koalát tartó állatkertek igen szűk körét ugyanis csak lassan, lépésről lépésre bővítik, az állatkerti koala népesség egyedszámbeli növekedésének ütemében. Tehát a már koalát tartó állatkertekhez újabbak csak akkor csatlakozhatnak, ha a koala állomány is növekszik.

Azt azonban, hogy melyik állatkertet fogadják be ebbe a meglehetősen „zártkörű klubba”, nagyon gondosan megválogatják azok, akik az ezzel kapcsolatos döntéseket hozzák. Mindenekelőtt az ausztrál kormány illetékes szervei azok, amelyek meghatározzák az ezzel kapcsolatos nagyon szigorú feltételeket. De emellett szükség van az Ausztrálián kívüli koalák programját koordináló San Diegói Állatkert jóváhagyására, az európai részprogramot felügyelő Duisburgi Állatkert beleegyezésére, valamint az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének (EAZA) erszényesekkel és tojásrakó emlősökkel foglalkozó munkacsoportjának, ezen belül pedig a koala program irányítóinak a szakmai jóváhagyására is.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben már bő fél évtizede felmerült, hogy intézményünk is csatlakozhatna a programhoz, ám akkoriban az európai állományban nem voltak megfelelő korú állatok, így nem volt mód a koalatartó állatkertek körének bővítésére. Két évvel ezelőtt azonban már felmerült ennek lehetősége, s innentől kezdve megkezdődhetett az intenzív felkészülés. Az engedélyező hatóságok részletesen tájékozódtak Állatkertünkről, az ausztrál állatok tartására vonatkozó tapasztalatainktól kezdve egészen az erszényesek szaporításával kapcsolatos szakmai eredményeinkig. Végül valamennyi hatóság és szakmai testület alkalmasnak és méltónak találta a magyar főváros állatkertjét, hogy ez az intézmény lehessen a következő, kilencedik tagja a koalákat tartó európai állatkertek körének.

Az állatok elhelyezése céljából lényegében egy teljesen új állatházat építettünk fel azon a helyen, ahol 1996 és 2014 között a Parasztudvar működött. Ez a terület a tavalyi év elején szabadult fel, hiszen a háziállatok akkor költöztek át a Holnemvolt Park területére. Az ilyen módon megüresedett területet szemeltük ki tehát a koalák elhelyezésére. Maga a Koalaház két belső állattartó térre oszlik, amelyeket akár egybenyitott térként, akár különrekesztett, független terekként és tudunk használni, attól függően, hogy az éppen hozzánk kerülő koalákat együtt, vagy külön praktikus-e tartani. Emellett van egy harmadik, kisebb tér is, amelyet a közönség szintén láthat: itt végezzük például az állatok mérlegelését. Ezekhez a bemutató terekhez természetesen több további technikai helyiség is csatlakozik. Az állatház belső terének hőmérsékletét, levegőjének frissességét és páratartalmát korszerű klímaszabályozó rendszer tartja a koalák számára megfelelő értékeken, de gondoskodtunk a terek bekamerázásáról is. Ez nemcsak biztonsági okok miatt fontos, hanem azért is, mert az állatok életének minden pillanatát nyomon kell követni.

A Koalaházhoz egy kifutó is tartozik. Ennek viszonylag kicsi az alapterülete a belső terekhez képest, aminek egészen egyszerűen az az oka, hogy a mi éghajlatunkon a koalák az év nagy részében a klimatizált állatházban fognak tartózkodni. Amikor azonban az időjárás alkalmas erre, a kifutóra is ki fogjuk őket vinni, természetesen folyamatos állatgondozói felügyelet mellett. A Koalaházhoz a kifutó mellett egy kert is csatlakozik, ösvényekkel, játszóterekkel, botanikai bemutatóval téve teljessé az élményt.

Az állatok elhelyezése mellett a megfelelő állatgondozói gárdáról is gondoskodni kellett. Legtapasztaltabb munkatársainkból állítottunk össze egy olyan csapatot, akik az elmúlt hónapokban lépésről lépésre felkészültek a koalák gondozására. A felkészülés keretében valamennyien szakmai továbbképzéseken vettek részt olyan állatkertekben, ahol már régebb óta tartanak koalákat, így már az állatok Budapestre érkezése előtt kiterjedt tapasztalatokra tehettek szert az állatok gondozása terén. Hasonló tréningen vettek részt az állatorvosok is. A felkészülés annyira fontos, hogy a koalákhoz csak az ilyen kiképzésen átesett munkatársak mehetnek be, így koalasimogatásra és ölelgetésre nemhogy a nagyközönségnek nem lesz lehetősége, hanem az Állatkert többi munkatárásra is vonatkoznak a szigorú korlátozások. Ezt egyébként az ausztrál hatóságok is kikötötték, ugyanúgy, ahogy az összes többi koalát tartó európai állatkert esetében.

Nagy feladatot jelentett a koalák takarmányának biztosítása is. Tudnivaló ugyanis, hogy a koalák táplálékspecialista állatok, s szinte kizárólag csak eukaliptuszlombon élnek. A mirtuszfélék közé tartozó Eucalyptus-nemzetségnek több száz különböző faja ismert, a természettudósok manapság legalább ötszáz fajukat különböztetik meg. E fajok közül azonban a koalák étlapján csak ötven faj szerepel, és még ezen belül is vannak kedvenceik az idénytől, a pontos elterjedési területtől, illetve az egyedi sajátosságoktól függően.

A koalák annyira ragaszkodnak az eukaliptusz menühöz, hogy ezt a táplálékot állatkerti körülmények között sem lehet mással helyettesíteni. A baj csak az, hogy ezek az ausztrál régióban őshonos növények más világrészeken nehezen szerezhetőek be. Természetesen üvegházban lehetne a mi éghajlatunkon is eukaliptuszt termeszteni, de ahhoz, hogy abból minden nap jusson elegendő a koaláknak fenntartható módon, hatalmas ültetvényre lenne szükség. A koalák ráadásul csak a friss eukaliptuszt hajlandóak megenni, így valamiképpen meg kell találni a módját a rendszeres eukaliptusz ellátásnak.

Sok más európai állatkerthez hasonlóan mi is azt az utat követjük, hogy rendszeres légi szállítással biztosítjuk a szükséges takarmányt. Szerencsére nem Ausztráliából kell hozatni, hanem csak Dél-Angliából, az ottani klíma ugyanis számos eukaliptusz faj termesztésére is alkalmas, s akad is olyan ültetvény, amely megfelelő mennyiségben termel eukaliptusz lombot. Dél-Angliából hetente kétszer érkezik repülővel a friss eukaliptusz, amelyet – hogy frissességét a következő szállítmány érkezéséig is megtartsa – egy külön e célra kialakított hűtőkamrában tárolunk.

Egy-egy koala hozzávetőleg a testsúlyának egytizedét kitevő eukaliptusz lombot fogyaszt el, koalánként tehát nagyjából 40-60 dkg lombbal kellene számolni. A helyzet azonban az, hogy ennél jóval többet kell a számukra biztosítani, hogy saját maguk válogathassák ki a legalkalmasabb leveleket. A koalák válogatóssága persze nem holmi kényeskedés, hanem egyszerűen abból fakad, hogy az eukaliptusz számos nehezen emészthető, sőt, bizonyos mennyiségben egyenesen mérgező összetevőt tartalmaz, és még a koaláknak is alaposan meg kell válogatniuk, hogy pontosan melyik levelet fogyasztják el. Összességében mintegy 9 millió forint éves költséggel jár az eukaliptusz lomb megvásárlása, és ebben a légi szállítás még nincs is benne. Szerencsére a rendszeres légi szállításra az Állatkert és a DHL Express Magyarország Kft. stratégiai partnerségének keretében kerül sor.

A ház elkészült, a munkatársaink úgyszintén felkészültek, és az eukaliptuszt is sikerült biztosítani. Így minden feltételt megteremtettünk a koalák fogadásához. Cikksorozatunk következő, befejező részében magukat az állatokat fogjuk személyesen bemutatni.