Gyógyultan távozott a mentett macskabagoly 2019. február 28.

Szerdán késő délután került sor az idei év első szabadon engedésére. Tudnivaló ugyanis, hogy – a sikeres mentőmunkának hála – rendszeresen engedünk szabadon olyan gyógyult, mentett állatokat, akik sérülten, legyengülve, esetleg elárvultan kerültek be Állatkertünk mentőhelyére.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben kiterjedt állatmentő tevékenység zajlik. E munka keretében Magyarországon őshonos, vadon élő, és általában természetvédelmi oltalom alatt álló (tehát védett vagy fokozottan védett) állatfajok olyan egyedeit mentjük, akik valamilyen ok miatt segítségre szorulnak. A sérült, beteg állatokat meggyógyítjuk, a legyengülteket felerősítjük, az elárvultakat pedig felneveljük, s ha ismét képesek emberi segítség nélkül boldogulni, visszajuttatjuk őket természetes élőhelyükre. Évente általában 1500-2000 ilyen mentett állatról gondoskodnak munkatársaink, a múlt évben éppenséggel több mint 1800-ról. A mentett állatok legnagyobb része madár, de sok a kisemlős is (így például a legnagyobb egyedszámban bekerülő faj évről évre a keleti sün szokott lenni), sőt, előfordulnak mentett hüllők és kétéltűek is.

Természetesen nemcsak magát a mentőmunkát tartjuk fontosnak, hanem azt is, hogy mindezt a nagyközönségnek is bemutassuk. Épp ezt a célt szolgálja a Sünispotály, a tavaly augusztusban megnyílt új bemutató mentőközpont is.

A most szerdán szabadon engedett állat egy macskabagoly volt, aki még december 28-án került Állatkertünk bemutató mentőhelyére, a Sünispotályba. Az állatot az Árpád híd budai hídfőjénél, a földön találták, meglehetősen rossz, röpképtelen állapotban. Az állatorvosi vizsgálat eredménye alapján azt gyanítjuk, repülés közben valamivel – legvalószínűbben egy mozgó gépjárművel – ütközhetett össze, s ez okozott olyan feji sérülést, amely az állat látására is kihatott. Az első hetekben még a táplálkozás is gondot okozott neki, a gondozóknak szó szerint kézből kellett etetniük. Bár sokáig kétséges volt, hogy el lehet-e engedni valaha is a madarat, az állatorvosi kezelés és a Sünispotály munkatársainak gondos munkája végül meghozta a kívánt eredményt. A macskabagoly teljesen felgyógyult, így sor kerülhetett a szabadon engedésére is.

Mivel a madarat az Árpád hídnál találták, mindenképpen Buda északi felében igyekeztünk alkalmas helyet találni a szabadon engedésére. Olyan területet kerestünk, amely összefüggő beépítetlen területekhez kapcsolódik, de a lakott területektől sem esik messze (hiszen a macskabaglyok sokszor emberi települések környékén találják meg a számításukat), és egyéb szempontból is alkalmas élőhely lehet az állat számára. A választásunk a II. és a III. kerület határán található Kővár térségére esett (amely légvonalban alig 4 km-re esik az Árpád-híd budai hídfőjétől). Itt engedtük szabadon az állatot szerdán, a késő délutáni órákban.

A dobozból kivett madarat először a földre tettük le, és ott engedtük el. Ez fontos dolog, mert a szabadon engedés felemelő pillanata feletti örömükben a kevésbé tapasztaltak hajlamosak teátrálisan a levegőbe dobni a madarat, hogy majd szárnyra kapjon. Előfordul azonban, hogy a szállítás közben a madár szárnya kissé elzsibbad, s ezért nem kap azonnal szárnyra, így ha valaki a levegőbe dobja fel, abból szánalmas bucskázás is lehet. Mi ezért az ilyen típusú madarakat inkább a földre szoktuk letenni, hogy az állat maga dönthesse el, mikor akar szárnyra kapni. A mi macskabaglyunk is egy-két percet várt a fűben, kissé meglepődve azon, hogy mi történi, ám kisvártatva fürgén felröppent, s – dr. Sós Endre, Állatkertünk főállatorvosának szavaival élve – meggyőző szárnycsapásokkal a közeli fák felé vette az irányt.

Mentett állatok szabadon engedéséről nem most számoltunk be először. Ez a konkrét macskabagoly viszont a szokottnál nagyobb publicitást kapott, ugyanis a madarat még decemberben megtaláló, és a Sünispotályba behozó Fehér János történetesen az index.hu hírportál munkatársa, aki nemcsak a macskabagoly bekerüléséről, hanem a tegnapi szabadon engedésről is beszámolt a hírportál olvasóinak. Mi több, még egy külön cikk is készült a Sünispotályról, illetve az ott zajló mentőmunkáról.

A felgyógyulás folyamatának egyébként Állatkertünk látogatói is szemtanúi lehettek, hiszen az állat decemberi bekerülésétől egészen a szabadon engedéséig a Sünispotályban lakott, s ilyenformán bárki láthatta, aki bemutató mentőközpontunkat felkereste. Az első időszakban az egyik kisebb fészekboxban lakott, ám ahogy az állapota javult, és a repülést is újra próbálgatni kezdte, a Sünispotályhoz tartozó egyik kültéri röpdében láthatták a látogatók.

A Sünispotály megvalósítására az Európai Unió Regionális Fejlesztési Alapjának finanszírozásával, az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program támogatásával megvalósuló ZOO4NAT projekt keretében kerül sor.