Kölykök a veszélyeztetett vadkutyáknál 2017. május 10.

Fergeteges ebrengeteg – e néven szerepel programkínálatunkban az ázsiai vadkutyák napi látványetetése, amelyre minden nap 11 órakor kerül sor. A program kiváló lehetőséget kínál a jelenleg húsz egyedet számláló vadkutya falka megfigyelésére, különösen most, hogy cseperedő kölykök is vannak.

Az apróságok még március 15-én, vagyis a nemzeti ünnepen születtek, ezért is hívják a gondozók a hat kölyköt „márciusi ifjaknak”. Március hónap egyébként is jellemző születési dátum a mi vadkutyáinknál, a tavalyi kölykök március 19-én, a tavalyelőttiek március 27-én, a 2014-ben született kölykök pedig március 12-én látták meg a napvilágot. Még régebben voltak februári ellések is, de ez is megfelel annak, hogy az ázsiai vadkutyák ellési szezonja az őshazájukban novembertől márciusig szokott tartani.

A nyolchetes jövevényekből az első néhány hétben persze még nem lehetett sokat látni. A kezdeti időszakot ugyanis a kölykök a biztonságos kotorékban töltik, ahol az anyaállat előbb kizárólag anyatejjel, majd később a tej mellett félig megemésztett, visszaöklendezett táplálékkal. A kicsik nagyjából egyhónapos korukban szoktak előmerészkedni, de még ekkor is csak nagy szerencsével lehet őket a kifutóban látni. Mostanra viszont már egészen megbarátkoztak a felnőtteknek való táplálékkal is, s egyre többet tartózkodnak a kifutó nyíltabb területein. Igaz, miután pukkadásig zabálták magukat, rendszerint szunyókálnak egyet a kifutó közepén található fatörzsek alatt.

Az ázsiai vadkutyákat (Cuon alpinus) vörös farkas, vörös kutya, illetve dhole, vagy dól néven is emlegetik. A faj ismertségéhez nagyban hozzájárult Rudyard Kipling híres novellagyűjteménye, A dzsungel könyve, amelynek egyik fejezetében a vadkutyák betolakodnak a farkasok vadászterületére, akik viszont Maugli segítségével visszaszorítják őket. A dhole név az India déli felében beszélt kannada nyelv szókészletéből ered, ennek a névnek a magyaros helyesírású alakja a dól. A könnyebbség kedvéért gyakran mi is így nevezzük ázsiai vadkutyáinkat, de az igazság az, hogy a nálunk látható állatok a faj számos alfaja közül a Kínában őshonos Cuon alpinus lepturus alfajhoz tartoznak, így az ázsiai vadkutya megnevezés a leghelyesebb.

Az ázsiai vadkutya veszélyeztetett fajnak számít. Megritkulásához a természetes élőhelyek zsugorodása mellett a vadászat is hozzájárult. Régebben főleg bundája miatt, illetve sportvadászat keretében vadásztak rá, sőt, egyes területeken dúvadként tartották számon, és ezért irtották. Szerencsére napjainkban élőhelyük legtöbb övezetében már természetvédelmi oltalom alatt állnak. A vadonbeli állomány védelme mellett az állatkerti szaporítás is fontos természetvédelmi jelentőséggel bír. Ezért is nagy öröm, hogy a budapesti csapat rendszeresen megörvendeztet bennünket kölykökkel.

Állatkertünk 2008 óta foglalkozik ázsiai vadkutyákkal. Akkor három nőstény, majd két hím érkezett, s 2009-re már az első kölykök is megszülettek. Azóta – az összes almot beleszámolva – nyolc alkalommal sikerült szaporítanunk ezt a ritka, veszélyeztetett állatfajt. A felcseperedő utódok egy része időközben más állatkertekbe került, többek között Franciaországba, sőt, az USA-beli Minnesotába is.