Ráják a Cápasuliban 2019. február 6.
Az új Cápasuli decemberi megnyitása óta számos alkalommal adtunk hírt erről az izgalmas új bemutatóhelyről. Írtunk általában az ott lakó sokféle állatról, a Cápasuli működéséről, kisfilmen mutattuk be, hogyan érkeztek meg a Cápasuli nebulói, és külön cikket szenteltünk a feketeúszójú szirtcápáknak, a zebracápának, valamint az óriás fűrészes sügérnek. Sőt még azzal a témával is foglalkoztunk, hogy a cápák valójában mennyire veszélyesek, mennyire kell félni tőlük. Ám a rájákról eddig még nem sokat írtunk, pedig a Cápasuliban többféle ráját is láthat a nagyközönség.
A ráják a cápák legközelebbi rokonainak számítanak. Testfelépítésük is sokban hasonlít, embrionális állapotban pedig szinte meg sem lehet őket különböztetni. A kifejlett állatoknál persze már több a különbség a megjelenésben, hiszen a cápák teste orsó alakú, a rájákra pedig lapított testalak jellemző. A ráják abban is hasonlítanak a cápákra, hogy nagyon ősi állatcsoport az övék. Már több mint 200 millió éve jelen vannak a földi élet színpadán, s a fentebb leírt jellemző testalak azóta sem változott sokat. Napjainkban szerte a világon több mint hatszáz különféle faja ismeretes a rájáknak. Többségük a sekélyebb tengerekben él, és jellemzően fenéklakó, de vannak mélytengeri, a nyílt tengeren szabadon úszó, sőt még édesvízi fajaik is. Táplálékuk főképp puhatestűekből, rákokból, kisebb halakból áll, de létezik olyan rája is, amely a vízből kiszűrt planktonnal táplálkozik.
A Cápasuliban többféle rájával is találkozhatnak a látogatók. A legnagyobb, bruttó 750 ezer literes medencében, ahol a cápák is laknak, jelenleg a leopárd ostorfarkú ráják, illetve a tehénorrú ráják képviselik ezt az állatcsoportot, ám további rájákat – köztük a hegedűrája-félék közé tartozó gitárhalakat – láthatunk a 90 ezer literes karantén medencében is.
A tehénorrú rája (Rhinoptera bonasus) eredetileg az Atlanti-óceán nyugati felében, illetve a karibi térségben őshonos. Vándorló faj, a Mexikói-öböl térségében élő állatok például ősszel a venezuelai és a brazil parti vizek felé veszik az irányt. Mivel a táplálékául szolgáló állatok jó része kemény héjat vagy páncélt visel, jellegzetes, lapos felületekből álló fogazata van, amellyel a zsákmányát védő külső vázat könnyedén összeroppantja.
A leopárd ostorfarkú rájának két faját is bemutatjuk. Ezek közül az egyik (Himantura unudata) szintén a nagymedencében látható, a másik faj (Himantura uarnak) egyedei néhány napig még a karantén medencében kerülnek bemutatásra. Mindkettő az infopacifikus régióban honos, és mindkét faj természetvédelmi helyzetét sebezhetőnek minősítette a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN). Jellegzetes foltos mintázatuk alapján könnyen megkülönböztethetők a többi, nálunk látható rájáktól, ám a szóban forgó két rokon faj nagyon hasonlóan néz ki.
A bemutatott fajok között szerepel a mérgesrája néven is emlegetett közönséges tüskésrája (Dasyatis pastinaca), amely eredetileg az Atlanti-óceán keleti felében, sőt, a Földközi- és a Fekete-tengerben is őshonos. A Cápasuli medencéi közül jelenleg a karantén medencében látható. Rájáink közül alighanem a Boborján nevű állat az első számú kedvenc a közönség körében, ő ugyanis gyakorta úszik oda az üvegfalhoz, hasát és vigyorgó szájrését mutatva a nagyközönség felé.
Ha alaposan megfigyeljük a ráják mozgását, különösen a nagymedencében lakó állatokét, időnként az a benyomásunk támadhat, mintha nem is úsznának, hanem repülnének. A cápákkal ellentétben ugyanis, ahol a hajtóerőt elsősorban a farokúszó adja, a többi úszó pedig főként stabilizátorként szolgál, a rájáknál a fő hajtóerőt a két fejlett mellúszó szárnyszerű csapásai adják. Mi több, a ráják időnként még „zuhanórepülést" is bemutatnak.