Fővárosi Állat- és Növénykert

Képesek zsákmányt fogni, azaz állatokat csapdába ejteni, megemészteni és példátlanul gyors „mozdulatokat” is megfigyelhetünk egyes fajaiknál. A Vénusz-légycsapó rovarfogó levelei például a másodperc tört része alatt összecsapódnak magukba zárva a gyanútlan zsákmányt. A növényvilágban ez a gyorsaság megdöbbentő, hiszen a növényeknek nincsen olyan szerve, amely az izomhoz hasonlóan gyors hely- vagy helyzetváltoztató mozgást tenne lehetővé.

 

A rovaremésztő növények képviselőit az egész Földön megtalálhatjuk. Kivétel nélkül mind tápanyagszegény környezetben élnek, ahol a nitrogént, foszfort a rovarok elfogyasztásával nyerik. Rovarfogó csapdáik látszatra sokfélék, ám működésüket tekintve alapvetően három típusba sorolhatók. Az egyik csoport csúszós falu, emésztőnedvvel teli tartályokkal vagy tömlőkkel ejti rabul zsákmányát (például a kancsókák és szarracénák), egy másik csoportnak olyan fogókészülékeik vannak, amelyek aktív módon megragadják áldozataikat. Ezek csapócsapdákat (pl. Vénusz légycsapója) vagy szívócsapdákat használnak (rencék). A harmadik csoport tagjainál a ragacsos mirigyszőrökkel ékesített levelek, ún. ragadócsapdák ejtik el a zsákmányt (pl. harmatfüvek, hízókák).