Az orrszarvúak világnapjára 2018. szeptember 22.
A természetvédelem, és ezen belül a veszélyeztetett fajok védelme iránt elkötelezett emberek 2011 óta minden év szeptember 22-én tartják meg az orrszarvúak világnapját (World Rhino Day). A világnapon elsősorban az orrszarvúak drámai mértékű megritkulására és a fennmaradásukat fenyegető veszélyekre igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét szerte a világon. És persze arra is, hogy milyen erőfeszítések történnek manapság e különleges állatok védelme érdekében.
Ötféle orrszarvú
Az orrszarvúak csoportja meglehetősen ősi, és a földtörténeti múltban számos fajuk élt szerte a világon. Még a mai Magyarország területén is előfordultak, a jégkorszaki gyapjas orrszarvú maradványai például hazánk számos lelőhelyéről ismertek.
Napjainkban az orrszarvúak öt faja él szerte a világon. A szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) és a keskenyszújú orrszarvú (Diceros bicornis) Afrikában, az indiai orrszarvú (Rhinoceros unicornis), a szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis) és a jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) pedig Ázsiában őshonos. Sajnos az öt faj mindegyike ritkulóban van, ennek ellenére veszélyeztetettségük mértéke eltérő. A jávai és a szumátrai és a keskenyszájú orrszarvúak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) úgynevezett vörös listáján kritikusan veszélyeztetett, az indiai orrszarvúak sebezhető, a szélesszájú orrszarvúak pedig veszélyeztetettség közeli kategóriába sorolt fajként szerepelnek.
A képet azonban árnyalja, hogy az egyes orrszarvú fajoknak különböző alfajaik is lehetnek. A szélesszájú orrszarvúak esetében csak a faj egészére vonatkozik a veszélyeztetettség közeli státusz, annak köszönhetően, hogy a déli alfaj ma még nincs drámai helyzetben. Az északi szélesszájú orrszarvúak viszont nemcsak, hogy kritikusan veszélyeztetettek, de a kipusztulás közvetlen közelébe kerültek. Idén tavasszal, az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú, Sudan halálhíre az egész világsajtót bejárata, és akkor, hogy a híradások sokszor szűkszavú és nem is mindig a legpontosabb információit érthetővé tegyük, egy cikket is közzétettünk ebben a témakörben.
Miért veszélyeztetettek?
Az orrszarvúak megritkulásának számos oka van. Az okok között szerepel természetesen az emberi népesség növekedése, és az ezzel összefüggő területfoglalás. Hiszen az egykor érintetlen, természetes élőhelyek egyre nagyobb részét az ember teljesen átalakítja: mezőgazdasági művelésbe vonja, utakat és más infrastruktúra létesítményeket, illetve településeket, városokat épít rajta. Ez pedig azzal jár, hogy az ott őshonos élővilág egyre kisebb, és gyakran egymástól elkülönült, szigetszerű élőhelyfoltokra szorul vissza, hiszen eredeti életterük jelentős részét az ember oly mértékben átalakítja, hogy azok már nem tudnak élőhelyet nyújtani az eredetileg ott élt fajok számára. Ez persze csak az egyik ok, amely azonban nemcsak az orrszarvúak, hanem csaknem minden fenyegetett faj megritkulásának okai között megtalálható.
Az orrszarvúak esetében azonban van egy speciális ok is, méghozzá a vadászat, pontosabban orvvadászat, hiszen az orrszarvúak vadászata ma már csaknem minden érintett országban tilos. Az orrszarv iránti komoly feketepiaci kereslet azonban sokakat késztet arra, hogy illegálisan próbáljanak orrszarvhoz jutni, s ezért jelentős számú állatot pusztítanak el az orvvadászok.
Arra a kérdésre, hogy miért is olyan nagy a kereslet az orrszarv iránt, a legtöbben azt válaszolnák: azért, mert a kínaiak afrodiziákumot, vágyfokozót készítenek belőle. Ez azonban így pontatlan, éspedig leginkább azért, mert abban, hogy az orrszarvnak ilyen hatása lenne, természetesen Kínában sem hisz mindenki. Helyesebb tehát azt mondani, hogy a hagyományos távol-keleti gyógyászatban olyan hatást tulajdonítanak az orrszarvnak, amely azt rendkívül keresetté teszi. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a szóban forgó hagyományos keleti orvoslás sem kifejezetten afrodiziákumként ismeri az orrszarvat, hanem a szervezet valamennyi működésére jótékony hatást kifejtő általános életelixírként. Azt persze mondanunk sem kell, hogy a modern orvostudomány az orrszarv ilyesfajta hatását nem igazolta. De ez nem is mondható meglepőnek, hiszen az orrszarv lényegében ugyanolyan anyagokból épül fel, mint mondjuk az emberi köröm.
Hogy miért hisznek mégis ilyen sokan az orrszarv gyógyító hatásában? Talán a régi tradíciók erőteljes volta miatt. Az orvoslás történetéből sok olyan módszert és hiedelmet ismerünk, amelyben a régmúltban erőteljesen bíztak, de mára már nyilvánvalóvá vált hatástalan voltuk. Csokonai idejében még a hazai patikákban is lehetett múmiaport, meg őrölt unikornis szarvat kapni (ki tudja, miből készült), mert ezeknek is gyógyhatást tulajdonítottak. A felvilágosodás előretörésével, és így a modern orvostudomány fejlődésével azonban ezek a szerek mind eltűntek a patikák polcairól.
Az orrszarv csodatévő erejében való hit persze csak az egyik oka a feketepiaci keresletnek. A másik ok a dzsambija nevű, jemeni eredetű, de az arab világban máshol is elterjedt tőr, amely státusszimbólumnak számít a férfiak körében. A dzsambija pengéjét hagyományosan damaszkuszi acélból, nyelét pedig valamilyen drága, nehezen beszerezhető anyagból, például elefántcsontból, rozmáragyarból, illetve igen gyakran orrszarvból készítették. Sajnos még ma is nagy a kereslet az ilyen alapanyagokból készült dzsambija iránt, így ez is oka az orrszarvúak pusztításának.
A nagy kereslet miatt az orrszarv ára a feketepiacon ma már szinte az aranyéval vetekszik, s ez komoly motiváció azoknak a szervezett bűnözői csoportoknak, akik az illegális orrszarv kereskedelmet szerte a világon működtetik. Az újabb és újabb orrszarvak beszerzésének fő forrása természetesen mindig is a vadászat, illetve az orvvadászat volt. A helyzet ma már olyan súlyos, hogy egyes vidékeken úgyszólván minden orrszarvú mellé egy felfegyverzett vadőrt kell állítani. Az elmúlt években európai – és ezen belül magyarországi – múzeumokból, muzeális gyűjteményekből is loptak el orrszarvakat, de még súlyosabb, nemzetközi felháborodást kiváltó eset volt, amikor 2017 márciusában ismeretlen tettesek az éj leple alatt betörtek a franciaországi Thoiry Állatkertbe, ott lelőtték az egyik négyesztendős orrszarvút, majd lefűrészelték az állat egyik orrszarvát. A másikat csak azért nem, mert menekülniük kellett a helyszínről.
Mit lehet tenni az orrszarvúak megmentéséért?
Az orrszarvúak védelmének több frontvonala is van. Az egyik ezek közül a meglévő egyedek védelme az orvvadászoktól. Ehhez persze az kell, hogy megfelelő számú, képzett és jól felszerelt vadőr vigyázzon rájuk. Általában jellemző, hogy azokban az országokban, ahol a politikai helyzet stabilabbnak mondható, az orrszarvúakat védő jogszabályoknak is könnyebb érvényt szerezni. Ahol azonban a központi kormányzat nem tudja az ország egész területén biztosítani a törvényes rendet, netán polgárháborús állapotok uralkodnak, az orrszarvúak esélyei is sokkal rosszabbak.
A másik frontvonal az orrszarv iránti kereslet visszaszorítása. Ebben az állatkerteknek, és az ott folytatott ismeretterjesztő, szemléletformáló munkának is fontos szerep jut. Hiszen akik megértik, hogy az orrszarvnak semmiféle gyógyító hatása nem bizonyított, megismerik, hogy milyen véres és kegyetlen bűnözés kapcsolódik az orrszarv feketepiaci kereskedelméhez, továbbá az állatkerti állatokon keresztül megkedvelik ezeket az élőlényeket, azok bizonyára nem fognak orrszarvból készült termékeket vásárolni.
Fontos területe az orrszarvúak védelmének az élőhelyek zsugorodása miatt létrejött kisebb, egymástól elszigetelt orrszarvú állományok közötti kapcsolat megteremtése, ami leginkább a genetikai állomány leromlásának megakadályozása miatt fontos. Ebben a terepi vadvédelmi szakemberek számára komoly kihívást jelentő munkában jól hasznosíthatók az állatkertek tapasztalatai. Ide tartozik az orrszarvúak mesterséges termékenyítése is: ez az állatkertekben kidolgozott eljárás új eszközt ad a természetvédelem kezébe a vadonban élő orrszarvú állományok védelmében is.
A budapesti orrszarvúak
A Fővárosi Állat- és Növénykertben nagy hagyományai vannak az orrszarvúak tartásának. Az első budapesti orrszarvú, amely a szumátrai fajhoz tartozott, 1894-ben érkezett. A két világháború közötti időszakban egy Pityu nevű keskenyszájú orrszarvú képviselte ezt az állatcsoportot, a második világháborút követően pedig 1969-ben sikerült ismét orrszarvút szerezni egy Teca nevű keskenyszájú orrszarvú személyében. Az 1980-as évek elejétől kezdve kezdtük el az Állatkertünkben ma is látható szélesszájú orrszarvúakkal foglalkozni. Az akkor érkezett két állat közül az egyik, a Lulu nevű nőstény állat ma is Állatkertünk lakója.
Állatkertünk az orrszarvúak vonatkozásában arról nevezetes, hogy itt született a világ első, illetve második mesterséges termékenyítésből származó orrszarvúja is. Ez annak idején világra szóló hír volt, amelyről a médiumok Európa, sőt a világ minden táján beszámoltak. Magáról a programról, az orrszarvúak mesterséges termékenyítésének előzményeiről, módjáról és természetvédelmi jelentőségéről itt olvashat további érdekességeket. A 2007-ben született Layla – aki persze ma már felnőtt állat – jelenleg is látható Állatkertünkben, a 2008-as születésű Lisimba viszont azóta már egy másik állatkertbe költözött.
Jelenleg három szélesszájú orrszarvú él Állatkertünkben: A már említett Lulu és Layla mellett ugyanis egy felnőtt hím állatunk is van: őt Zafrielnek hívják, és 2010-ben érkezett az izraeli Ramat Gan állatkertjéből. Mostani orrszarvúinkkal a gondozók egyébként rendszeresen tréningeznek is, ami egyrészt programot ad az állatok számára, másrészt a velük való foglakozást, az esetleges orvosi vizsgálatokat is megkönnyíti. A tavalyi orrszarvúak világnapján éppen erről a munkáról, az orrszarvúak tréningezéséről tettünk közzé egy rövidebb cikket, amely itt olvasható.