Fővárosi Állat- és Növénykert

Bevezetés

A világ állatkertjeinek és akváriumainak egyre fontosabb szerep jut a Föld természeti értékeinek megőrzésében. Ideiglenes menedéket, a vadonnál esetleg biztosabb szaporodási lehetőséget adnak a természetes élőhelyükön veszélyeztetett állatoknak. Csak Európában legalább 200 olyan állatfaj él, amelynek fennmaradása az állatkertektől is függ.

Részvétel a nemzetközi szaporító-fajmegmentő programokban

2001-ben a FÁNK 23 EEP-s (Európai Fajmegőrző Programban résztvevő) és 12 ESB-s (Európai törzskönyvvel rendelkező) fajt tartott. Az EEP-s fajok közül 3, míg az utóbbiak közül 2 fajt sikerült szaporítanunk.
A mandrill európai törzskönyvét továbbra is a Fővárosi Állat- és Növénykert vezeti.

Részvétel a hazai és nemzetközi természetvédelmi munkában

A FÁNK közel egy évtizede közreműködik a vidra hazai védelmében. 2002. áprilisáig anyagi és szakmai támogatást nyújtottunk a petesmalmi vidratelepnek, együttműködtünk a Somogy Természetvédelmi Szervezettel és az Alapítvány a Vidrákért nevű civil szervezettel. 2001 során 4 mentett vidra került fel a Hungária körúti Mentőhelyre, amelyeknek anyatejpótló tápszerre is szükségük volt. Az állatok visszatelepítésére remélhetőleg 2002-ben kerül majd sor.
Rendszeresen átteleltetünk, majd élőhelyükre visszaengedünk a vonulási időszakot elégtelen kondícióban megélő fehér és fekete gólyákat, sérült nappali ragadozómadarakat. 2001-ben a Hortobágyi Nemzeti Parkból érkeztek fehér gólyák átteleltetésre. A Nemzeti Park területén működő ragadozómadár repatriáló telep fenntartását az Állatkert nemcsak szakértelmével, de anyagiakkal is támogatja.
Erőfeszítéseket teszünk a rákosi vipera átfogó hazai védelméne érdekében. Létrehoztunk egy esetleges jövőbeni zárt téri szaporítóprogramot segítő telepet a Vivárium emeletén Összehívtunk egy nemzetközi herpetológusokból és a fogságban való szaporításban jártas szakértőkből álló fórumot, illetve kiadtunk egy, a rákosi vipera helyzetével foglalkozó szakkönyvet, neves hazai herpetológus szakemberek közreműködésével.
Továbbra is részt veszünk egyes mentett állatként bekerült denevérfajok (elsősorban korai denevér) átteleltetésében és tavaszi visszatelepítésében. A idén 5 denevér faj 147 egyedét engedtük ismét szabadon, a behozott 176 egyedből.
A madármentőhelyre 64 faj 338 egyedét hozták be, ebből 51 védett faj volt 267 egyeddel. Állatorvosi kezelés és gondozás után 175 egyedet lehetett szabadon engedni, 46 védett fajból.
Az Állatkert munkatársai részt vesznek a horvátországi Cres szigetén zajló fakókeselyű-védelmi programban. Eddig közel 30 állatkerti dolgozó utazott Horvátországba, hogy önkéntesként részt vegyen az élőhelyrendezésben, madármegfigyelő pont építésében. A munkát a FÁNK nagyérétkű optikai felszereléssel is segíti.

Vidramentő program

Az európai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) ma kontinensünkön egyike a legveszélyeztetettebb emlős ragadozóknak. Ennek elsősorban a különböző vizes élőhelyek (erek, patakok, folyók, tavak stb.) tönkretétele, átalakítása és elszennyeződése az oka, de nem elhanyagolható a balesetekben elpusztult (pl. varsába fulladt, autó által elütött) és orvvadászok által meggyilkolt vidra sem. Hazánkban 1974-től fokozottan védett, feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma Európa egyik legegységesebb vidrapopulációjával büszkélkedhetünk. Az állatkert arra törekszik, hogy minél hatékonyabban részt vegyen abban a természetvédelmi munkában, ami a hazánkban élő veszélyeztetett állatfajok megóvására irányul. A vidra védelmében a következő programokban működünk közre:

• Vállaljuk a betegen, árván talált vidrák befogadását, állatorvosi- és szakszerű állatápolói ellátását.
• Megoldottuk a vidra zárttéri szaporítását, és lehetőséget biztosítunk a faj szaporodásbiológiájának kutatásához.
• Részt veszünk a hazai vidraállomány- és élőhelyeik feltérképezésében, alkalmasint a halastavaknál keletkező vidrakár-problémák orvoslásában.
• Kapcsolatot építettünk ki nemzeti parkokkal és vidravédelemmel foglakozó természetvédelmi egyesületekkel.
• Az ismeretterjesztés területén speciális helyzetünkből adódó lehetőségeinket használjuk fel ahhoz, hogy megismertessük az emberekkel a vidrát.
• 
  Intézményünkben három helyszínen oldjuk meg a vidrák befogadását és szakszerű tartását:
  
  
• A természetvédelmi mentőhelyen - ami karantén-állomásként is működik 1998-tól.
• Az ún. vidraszaporítóban - ez négy kifutóból álló épületegyüttes, 1995-ben adtuk át.
• A vidraházban, ami a legrégebbi vidratartó helyünk, 1986-ban épült, 1997-ben teljesen felújítottuk - két kifutót és a hozzájuk épült négy belső helyiséget foglalja magában.

Szaporítás

Az európai vidra elterjedési területének nagy részén kipusztult, vagy csak egymástól elszigetelt szórvány-populációi maradtak fent. A hetvenes évek közepén Nyugat-Európa állatkertjei egy összehangolt természetvédelmi program keretében összefogtak a vidra megmentése érdekében.
Az európai vidra fogságban nehezen szaporítható, és jó ideig ritkaságnak számított, ha valamelyik állatkertben vidrakölykök születtek. Innsbruckban, Münchenben, Zürichben, Párizsban, hogy csak néhány állatkertet nevezzünk meg, a nyolcvanas évek elejétől kezdve évről évre jobb eredményeket értek el. Ebben az időszakban - támogatva, illetve kiegészítve az állatkerti vidratartást és szaporítást - vidrarezervátumokat is létrehoztak: Pl.: Németországban (Hankessbüttelben), Ausztriában (Grounauban), Angliában (Suffolkban), Csehországban (Trebonban), Belgiumban (Planckendoelben).
A Fővárosi Állatkertben azon felül, hogy magunkra vállaltuk a vidra-mentőállomás szerepét, célul tűztük ki azt is, hogy részt vegyünk e faj zárttéri szaporítási munkáiban. Sokáig eredménytelen maradt ebbéli igyekezetünk, míg végül 1993-ban megtört a jég, megszülettek az első vidrakölykök (egy nőstény és egy hím). Napjainkig már több szaporulattal is büszkélkedhetünk.

Vidraállomány-felmérés

Az állatkert a mentésen és a szaporításon felül nagyon fontosnak tartja, hogy a szabadon élő állományról, az élőhelyek állapotáról minél részletesebb adatok álljanak a természetvédelem rendelkezésére.
Éppen ezért a kilencvenes évek végén bekapcsolódott az „Alapítvány a Vidrákért” szervezet által koordinált magyarországi vidraállomány-felmérésbe. Segíti ezt a munkát munkatársaival (természetvédelemben jártas állatápolóival, állatorvosaival), gépjárműveivel és a rendelkezésére álló egyéb lehetőségek biztosításával (sajtótájékoztató, szakmai fórumok megrendezésével).
A 2000. január végén bekövetkezett tiszai ciánszennyezés után az állatkert az elsők között nyújtott segítséget a vidravédelmi kutatások zökkenőmentes folytatásához, miközben olyan kapcsolatokat alakított ki halászati gazdaságokkal, horgász egyesületekkel, vadásztársaságokkal, ezek szakmai- és érdekvédelmi szervezeteivel, egyetemekkel, természetvédelmi egyesületekkel, önkormányzatokkal, melyek elősegítik a hatékony munkát a jövőben.

Együttműködések

1996-ban a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, 2000-ben a Kiskunsági és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, 1998-ban a Somogy Természetvédelmi Szervezettel és az Alapítvány a Vidrákért szervezettel, 2000-ben a Kiskunsági és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal kötött együttműködési szerződést.
Ezekben a felek megállapodnak abban, hogy kölcsönösen támogatják egymás munkáját, közösen vesznek részt állatfajok és élőhelyeik megóvását célzó védelmi programokban.
A nemzeti parkok munkatársai értesítik az állatkertet, ha területükön sebzett, árván maradt vidrát találnak, támogatják az egészségesen felcseperedettek visszatelepítését. A felek rendezvényeiken fórumot biztosítanak arra, hogy munkájuk minél szélesebb körben ismertté váljon.
Az állatkert támogatta a Somogy Természetvédelmi Szervezet Lábod-Petesmalomban megépített Vidraparkjának létrehozását; felépítéséhez és az állatok szakszerű ellátásához szakemberei tanácsot adtak, az állatkertben élő vidrák kihelyezésével hozzájárult ahhoz, hogy a vidraparkba látogatók megismerhessék e fajt természetes élőhelyén, állatorvosai folyamatosan ellátják az esetlegesen felmerülő állategészségügyi problémákat, mindemellett az állatkert hozzájárul az oda kihelyezett állatkerti vidrák tartási költségeihez.
Az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet terepmunkáit a FÁNK oly módon támogatja, hogy gépjárműveit, elsősorban az országos állományfelméréshez, valamint a felmerülő vidrakár-felmérésekhez az alapítvány szakemberei igénybe vehetik. Az állatkert 1999-ben két alkalommal, 2001-ben pedig 6 alkalommal biztosította az alapítvány számára az utazási feltételeket ilyetén kiszállások esetén.
Az állatkert szakemberei részt vesznek a Szegedi Vadaspark területén létesülő vidramenhely létrehozásában is, ami előreláthatóan 2000 tavaszán fogadja az első vidrákat.

További információt kaphat a vidrák védelméről az alábbiakban:

A Fővárosi Állatkertben elért sikerekről 1998-ban megjelent egy összefoglaló tanulmány "Szabadnak szülessenek - szabadon élhessenek" címen (írója Gera Pál), amiben az 1986 és 1998 közötti időszak alatt elért eredményeket foglalja össze a szerző (a vidramentések és a vidranevelés tapasztalatait, a megfigyelt szaporodásbiológiai és utódnevelési érdekességeket).

Kertünkben a vidrával, vidravédelemmel foglalkozó szakdolgozatok is született:
Gera Pál: A vidra (Lutra lutra L.) zárttéri viselkedése és szaporítása - Állattani Közlemények 80, 1994; 65-70.
Czeczon Éva: Az eurázsiai vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) zárttéri tartása és szaporítása a Budapesti Állatkertben. - ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, 1998.
Povics Noémi: A vidra magyarországi előfordulása, ökológiája és védelme - Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, 2000.

Linkek:

- Eurázsiai Vidra
- Vipera konferencia
- Természetvédelem a FÁNK-ban

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. március 3-án elfogadott úgynevezett Washingtoni Egyezményhez (CITES) Magyarország 1985 május 29-én csatlakozott. Az egyezményt az 1986. évi 16. törvényerejű rendelet hirdette ki, végrehajtására pedig a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a 4/1990 (XII. 7.) KTM rendelete tartalmaz részletes szabályozást.
Abban az esetben, ha a Washingtoni Egyezmény listáján szereplő, engedélyköteles állatot engedély nélkül kívánnak az országba be-, vagy onnan kicsempészni. Az egyezmény betartásáért felelős hatóság a szóbanforgó állatokat elkobozza.
Az ilyen módon lefoglalt állatok sorsát az elkobzott természeti értékekkel kapcsolatos intézkedésekről szóló 19/1997. (VII. 4.) KTM rendelet 8. §–a szabályozza. Eszerint a cél az, hogy az állatokat a természetbe, eredeti élőhelyükre juttassák vissza. Abban az esetben azonban, ha az állatok származási helye pontosan nem ismert, az egyedek nem egészségesek, vagy nem tűnnek a vadonban életképesnek, illetve az állatok visszajuttatása a természetes állományra hátrányos következményekkel járhat, továbbá egyéb – jogszabályban meghatározott okok – kétségessé teszik a visszatelepítés sikerét, az állatokat a természetvédelmi és állatvédelmi szempontoknak megfelelő mentőközpontokban kell elhelyezni. A jogszabály szerint ilyen mentőközpontok lehetnek az állatkertek, a vadasparkok, illetve a szaktárca által nyilvántartott egyéb mentőközpontok.

A Fővárosi Állat- és Növénykert hosszú évek óta mentőközpontként is működik. Nemcsak a természetvédelmi hatóságok által lefoglalt állatok egy részét fogadja be, hanem a vámhatóságok által elkobozott jószágok közül is igen sok egyednek biztosít szakszerű elhelyezést. Természetesen az ilyen módon az Állatkertbe került állatok sokszor nem igazán illeszkednek az állatgyűjtemény alakításának koncepciójába, mi több, a meglévő gyűjteménnyel együtt való bemutatásuk sem éppen kívánatos. Éppen emiatt hozta létre intézményünk az Állatkerttől független telken, a Hungária körútnál található Természetvédelmi Mentőhelyet. Az 1997-ben átadott mentőhely a Központi Környezetvédelmi Alap támogatásával épült. Az 500 m2 alapterületű, kétszintes épület belső állattartó terei igen sok funkcióval bírnak, és a változó igények szerint rugalmasan alakíthatóak. Az épülethez csatlakozik egy 200 m2-s osztott kifutó, ahol további állatok lehelyezése lehetséges, így a létesítményben nemcsak a kobzott-mentett állatok elhelyezésére van lehetőség, hanem az Állatkert gyűjteményébe újonnan érkezett állategyedek karanténozására is.
Néhány példa arra, hogy a Fővárosi Állat- és Növénykert Természetvédelmi mentőhelye milyen kobzott állatok számára biztosított elhelyezést, szükség szerinti gyógykezelést, illetve bizonyos esetekben a visszatelepítéshez szükséges felkésztést:
3 afrikai tüskésfarkú gyík, 2 törpe kaméleon, 4 sarkantyús teknős, 3 mór teknős, 1 tobzosfarkú gyík, 7 zöld leguán, 11 óriás nappali gekkó, 7 boa, 7 sárga anakonda, 3 sziklapiton, 1 pápaszemes kobra, 3 szürkefejű amazonpapagáj, 5 tucumán amazon, 1 galambnyakú amazon, 2 Granada amazon, 3 sárgahasú amazon, 4 vörösfülű ara, 1 barnafejű papagáj, 3 barnatorkú papagáj, 2 kéktorkú denevérpapagáj, 3 szenegáli papagáj, 4 jákópapagáj, 2 fecskepapagáj, 1 rózsabóbitás papagáj, 1 feketesapkás papagáj, 1 fehérfülű papagáj, 3 közönséges makákó, 220 amazonpapagáj, 2 vörös ásólúd, 1 tengelic, 350 görög teknős.

A világ állatkertjeinek és akváriumainak egyre fontosabb szerep jut a Föld természeti értékeinek megőrzésében. Ideiglenes menedéket, a vadonnál esetleg biztosabb szaporodási lehetőséget adnak a természetes élőhelyükön veszélyeztetett állatoknak. Csak Európában legalább 200 olyan állatfaj él, amelyeknek fennmaradása az állatkertektől is függ. Az európai állatkertek EEP programjába (European Endangered Species Programmes www.eaza.net ) tartozó fajokról állomány törzskönyvet vezetnek, melynek alapján a lehető legnagyobb változatosságot fenntartó párosítási döntéseket meg lehet hozni. A FÁNK felelős a világ mandrill törzskönyvéért.





Néhány veszélyeztetett faj világállományának és gyarapodásának adatai 1999-ben

Faj	Állatkerti állomány	Vadon született	Állatkertben született
Pödröttszarvú kecske	82	0	25
Addax-antilop	583	0	83
Szibériai tigris	259	0	20
Szumátrai tigris	130	1	5
Orángután	268	3	9
Gorilla	701	13	33

A Fővárosi Állat- és Növénykertnek is egyik fontos küldetése a Kárpát-medencei élővilág változatosságának védelme. Ez megvalósul egyrészt a mentett egyedek lehető legteljesebb ellátásában (beleértve visszavadításukat is ), másrészt a veszélyeztetett fajok zárttéri tartásában (mind szaporítási, mind kutatási céllal ), harmadrészt a veszélyeztetett fajok természetes populációit segítő programok támogatásában (anyagiakat és szakértelmet is belelértve ). Természetvédelmi tevékenységünket minden esetben az illetékes természetvédelmi szervezetekkel egyeztetve folytatjuk.

Vészhelyzetben lévő egyedek mentésére a FÁNK mindig nyitva áll. Különösen igaz ez a hazánkban fokozottan védett és védett állatfajok egyedeire. Az Élet és Halál Házában Ön is láthatja, hogy állatorvosok, szakképzett ápolók és természetvédelmi szakemberek közösen küzdenek egy-egy sérült állat felépüléséért. A Természetvédelmi Mentőhelyen az Állatkert egészséges állományától elkülönítve ugyanez a munka folyik.
A veszélyeztetett fajok zárttéri tartása és szaporítása ma már sohasem öncélú. Ha a természetes élőhelyek állapota megfelelő, az állatkertekben született, kikelt egyedek oda visszahelyezhetők. Persze csak az élőhelyek és az egyedek megfelelő előkészítése után. Például előzetesen fel kell mérni, hogy egy-egy élőhelyre mennyi és milyen genetikai változatosságot hordozó egyedet lehet kiengedni, azok kezdeti túléléséhez van-e szükség különleges eljárásokra (immunizálás, kiegészítő etetés, természetes ellenségektől védelem ). Ha ez az úgynevezett repatriáció sikeres, akkor a továbbiakban nyomon kell követni egy ideig a kiengedett egyedek sorsát, másrészt hosszabb távon a kialakuló populációk sorsát.

A FÁNK a közelmúltban természetvédelmi együttműködési megállapodást kötött a Hortobágyi Nemzeti Parkkal , az Állatkert hucul törzsménesének otthont adó Aggteleki Nemzeti Parkkal , a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, a Somogy Természetvédelmi Szervezettel és az Alapítvány a Vidrákért szervezettel. Kérjük, támogassa Ön is az Állatkert természetvédelmi munkáját!

Európai vidrák

Az Állatkert kiemelten sikeressé vált az elmúlt évtizedben az európai vidra mentésében, tartásában és szaporításában. Hosszú évekig Ön is láthatta a játékos vidrákat a Vízparti Élet Házában. Az 1986 óta idekerült 14 mentett vidra, és az 1993 óta itt született és felnőtt 11 vidra mára már a Somogy megyei vagy a tiszai vidrapopulációk tagjai. A hazai vidramentőhely az Alapítvány a Vidrákért (tel: 30/258-3637 ) szervezésében mára a Somogyi Vidrapark lett (Lábod-Petesmalom: Somogyfajsz, Kossuth u 62, tel: 85/337-146 ). A korábban kidolgozott sikeres szaporítási programot az Állatkerttek közösen itt folytatják tovább. Az Állatkert továbbra is aktív védelmezője e kiemelten értékes és a vízi-vízparti ökoszisztémákban csúcsragadozó hazai emlős fajnak. 2000-ben a tiszai ciánkatasztófa után (részletekről a Tisza Platform szolgálhat ) a vidrapopuláció felmérése és mentése szintén az Állatkertnek köszönhető.


Denevérmentés

Nemcsak a vadállatok között léteznek veszélyeztetett fajok, a háziállatok körében is akadnak olyan fajták, amelyek eltűnőben vannak. Ennek oka, hogy egyes hagyományos, régi állatfajták napjainkra elveszítették egykori gazdasági jelentőségüket, így már csak kevesen tartják, tenyésztik őket. Az ősi, vagy régen honosult magyar háziállatfajták közül is vannak olyanok, amelyek végképp eltűntek, ám sokuk annak köszönhetően maradt fenn, hogy az állatkert erőfeszítéseket tett a megóvásuk érdekében.

Különösen a magyar pásztorkutyáknál, de más magyar kutyafajták esetében is fontos szerephez jutott az a kutyatenyészet, amelynek az Állatkert hosszú évtizedeken át otthont adott. A fajtatiszta kutyatenyésztést még Serák Károly indította meg a XIX. század végén. A XX. század első felében számos vezető állatkerti tisztségviselő, köztük Lendl Adolf, Raitsits Emil és Anghi Csaba foglalkozott a magyar kutyafajtákkal. Nemcsak kutatómunkát végeztek, hanem ők állították össze sok magyar kutyafajta sztenderdjét is. A puli, a mudi, a komondor, a kuvasz, de az erdélyi kopó fennmaradásában, genetikai változatosságának fenntartásában is fontos szerepe volt az állatkerti kutyakennelekben folyó szakszerű tenyésztő munkának.


Hasonlóan jelentős szerepet játszott az Állatkert a magyar szürke szarvasmarha, és a hucul ló megmentésében is. A szürkemarhát a második világháborút követő években a szó szoros értelmében a kipusztulás veszélye fenyegette. Akkor Anghi Csaba állatkerti főigazgató, valamint Matolcsi János, a Mezőgazdasági Múzeum főigazgatjának kezdeményezésére vállalta fel az állam a fajta fenntartását. Ebben a feladatban az Állatkert is részt vett: különösen az ún. M-vonal (a tenyésztésben használt apasági vérvonal) fennmaradása fűződik az állatkerti tenyészet, és az egykori legendás tenyészbika, Mózes nevéhez.




A hucul lovat több kárpát-medencei nép is saját hagyományos háziállatának tekinti, hiszen a Kárpátok vonulatának azon területén, ahol ez a hegyi kislófajta kialakult, évszázadok óta együtt éltek a magyarok, a románok, a szlovákok, a ruszinok, és számos más nép, köztük a fajtának nevet kölcsönző huculok is. Az 1960-as évekre a magyarországi hucul állomány fennmaradása kétségessé vált, ezért volt jelentős lépés, amikor az Állatkert összegyűjtötte a megmaradt állatokat, és létrehozott egy törzsménest a fajta fenntartása érdekében. A ménes ma is létezik, az Állatkert és az Aggteleki Nemzeti Park közös kezelésében.