Fővárosi Állat- és Növénykert

1.1. Védett és fokozottan védett fajok

Hazánkban a madár- és emlősfajok döntő többsége, míg a kétéltű- és hüllőfajok teljes egésze természetvédelmi oltalom alatt áll. A fajok egyedei a Magyar Állam tulajdonát képezik, közkincsnek minősülnek. A védett fajok listáját a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet mellékletei tartalmazzák.

http://www.termeszetvedelem.hu/vedett-fajok-listaja-a-13-2001-v-9-kom-rendeletben

A két védettségi kategória (védett és fokozottan védett) közötti különbség (a szakmai okokat leszámítva) az egyedekre vonatkozó, forintban kifejezett eszmei érték nagyságában, és ehhez kapcsolódva (pl. az egyedek károsítása, elpusztítása esetén) a büntetési tétel mértékében keresendő.

A védett fajok sérült, beteg egyedeinek befogadását, felnevelését, gyógykezelését, és lehetőség szerint szabadon engedését a Fővárosi Állat-és Növénykert folyamatosan, régóta végzi.

Az elmúlt évek statisztikái alapján a bekerült egyedek többsége az ember által lakott környezethez jól alkalmazkodott fajokhoz tartozik (keleti sün, mókus, fehér gólya, feketerigó, molnárfecske, vörös vércse, széncinege, illetve panellakó denevérek).

Mentett sün az állatkertben

A regisztrált esetek, bejelentések több mint 95%-a Budapestről és Pest megyéből érkezik, de természetesen a segítségnyújtás nem korlátozódik erre a területre.

A mentett sünök és mókusok mennyisége azzal magyarázható, hogy a kertvárosi részeken a két faj kifejezetten gyakori, ugyanakkor a sűrű úthálózat és a nagy forgalom kombinációja gyakori elütéseket indukál, valamint a ragadozó háziállatok nagy száma is fokozott veszélyeket rejt számukra.

A madarak esetében a sérülés okaként előfordul fészekből kiesés, ablaknak repülés, mérgezés, gázolás és áramütés is.

Szezonálisan jelentkező, visszatérő jelenség, hogy a látogatók feketerigó-fiókákat hoznak be a Kertbe, mentési szándékkal. A rigófiókák fejlődésének fontos szakasza, hogy a tökéletes röpképesség megszerzése előtt maguktól elhagyják a fészket (miközben a szülők továbbra is gondozzák őket), de lakott területen a fiókákra számos veszély (gázolás, ragadozó háziállatok) leselkedik, ezért a mentésre gyakran szükség lehet. Fontos, hogy a befogott állat mielőbb kerüljön szakemberhez!

A vörös vércse a pesti belváros legkevésbé természetközeli részein is fészkel, magas bérházak oromzatdíszei között, vagy ablakok párkányain. Ezek a fészkelőhelyek a természetes sziklapárkányok városi megfelelői, de háborítatlanságuk sajnos gyakran kérdéses. Egy költési időben végzett homlokzat-, vagy tetőjavítás, vagy akár egy ritkán használt kamraablak kinyitása is a fészekalj megsemmisüléséhez vezethet. Szerencsés esetben a fiókák már tudnak annyira repülni, hogy levitorlázzanak a földre, és ilyenkor van esély a megmentésükre.

Vörös vércse fészekalj egy belvárosi ház ablakpárkányán, kirepülés előtt álló fiókákkal

Évek óta sikeresen költő angyalföldi vércsepár fiókái, a ház tűzfalán lévő fészekben

Korlátozottan röpképes vörös vércsefióka egy ház homlokzatán pihen

Párkányon megpihenő fiatal vércsék

A fecskékre a nagyobb viharok, vagy a sárfészkek szándékos leverése jelentenek veszélyt.

Gyakoriak az áramütést szenvedett madarak, ezek jellemzően nagyobb szárnyfesztávolságú fajok egyedei (főleg ragadozók), melyek a szárny méretéből adódóan egyszerre érinthetnek meg két szigetelés nélküli hálózati részt az oszlopon, ezzel rövidzárlatot okozva.

Bővebb tájékoztatást a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Madarak és légvezetékek című tanulmányából lehet kapni: http://www.mme-monitoring.hu/php/dl.php?drid=2892

Az elmúlt 10-15 évben tapasztalható volt, hogy hazánk nagyvárosaiban egyre több problémát okoznak a denevérek. Az állatok általában a panelházak illesztési hézagaiba költöznek be, de megtalálhatóak a tetők bádoglemeze alatt, vagy a tetőtérbeépítéses házak szigetelése alatt is. Jellemzően 3-4 denevérfajról van szó, amelyek természetes körülmények között is résekben, repedésekben élnek, így a házak hasonló élőhelyei tökéletesen megfelelnek számukra. Előfordulhat, hogy 60-70 egyed él egyetlen panelrésben! Sajnos a lakosság hagyományosan retteg a denevérektől, ráadásul ezek a fajok meglehetősen hangosak is (szociális hangok, a „cirregés”), ami a lakókat zavarja, és nem lehet megfeledkezni a párkányokon naponta jelentkező friss ürülékről sem.

Gyakran előforduló „paneldenevér” a korai és a kései denevér

A szakszerű, „denevérbarát” módon elvégzett szigetelés megszünteti a problémát (az évek óta tartó Panelprogram hatása egyértelműen érezhető), de gyakori, hogy a lakó a saját kezébe veszi a dolgok irányítását, és megpróbálja kipiszkálni az állatokat a résből. Az ilyen beavatkozás szinte mindig az állatok komoly sérüléséhez (végtagtörés, vitorlaszakadás) vezet, mivel a szűk résből képtelenség őket sérülés nélkül eltávolítani. Hasonlóan problémás a téli időszakban végzett beavatkozás (pl. redőnytok cseréje), mivel ilyenkor a dermedt állapotban lévő denevérek nyugalmát megzavarják.

1.2. Vadászható, nem védett állatfajok

A vadon élő hazai madár- és emlősfajok között találhatók olyanok, melyek vadászhatók:

gímszarvas (Cervus elaphus), dámszarvas (Cervus dama), őz (Capreolus capreolus), muflon (Ovis gmelini musimon), vaddisznó (Sus scrofa), szikaszarvas (Cervus nippon nippon és Cervus nippon hortulorum), mezei nyúl (Lepus europaeus), üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus), fácán (Phasianus colchicus), fogoly (Perdix perdix), vetési lúd (Anser fabalis), nagylilik (Anser albifrons albifrons), tőkés réce (Anas platyrhynchos), csörgő réce (Anas crecca), kerceréce (Bucephala clangula), szárcsa (Fulica atra), erdei szalonka (Scolopax rusticola), balkáni gerle (Streptopelia decaocto), örvös galamb (Columba palumbus), házi görény (Mustela putorius), nyest (Martes foina), borz (Meles meles), róka (Vulpes vulpes), aranysakál (Canis aureus), pézsmapocok (Ondathra zibethicus), nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), mosómedve (Procyon lotor), dolmányos varjú (Corvus corone cornix), szarka (Pica pica), szajkó (Garrulus glandarius)

A fenti fajok egyedei az állam tulajdonát képezik, ugyanakkor a kezelői jogokat a terület vadászatra jogosultja gyakorolja, ezért az ilyen fajok egyedeit a jogi problémákból, valamint a kapacitáshiányból adódóan csak igen korlátozott számban tudjuk fogadni.

Egyáltalán nem tudjuk befogadni az állategészségügyi szempontból jelentős veszélyeket hordozó, nagyvárosokban tömegesen élő parlagi galambot (Columba livia) sem.

<<< Vissza a kezdő oldalra

2. Házikedvencként tartott egzotikus állatok befogadása >>>