Fővárosi Állat- és Növénykert

2.1. Jogilag veszélyesnek minősülő egzotikus állatok

Magyarországon a rendszerváltás előtt az egzotikus (és gyakran veszélyes) állatok tartása csak elszigetelten, egy szűk rétegre volt jellemző.

Ez a réteg egyrészt hivatásosokból (pl. kutatók, állatkerti dolgozók, cirkuszi idomárok, stb.), másrészt hobby-terraristákból állt, ez utóbbiak jórészt a TIT Természettudományi Stúdió (http://www.tit.hu/studio/frames.html?http://www.tit.hu/studio/egyesuletrol.html) keretén belül szerezték meg elméleti és gyakorlati tudásukat, csapatmunka során, elismert szakemberektől tanulták el az állattartás fortélyait. Az állatok beszerzése rendkívül nehézkes volt, részben a szabad kereskedelem hiánya, részben a jövedelmi viszonyok miatt.

A rendszerváltás után a helyzet gyökeresen megváltozott. Egyre szélesebb rétegek engedhették meg maguknak az egzotikus állatok vásárlását, és a beszerzés is sokkal könnyebbé vált.

Elkobzott csempészárú: a ritka és értékes sugaras teknős

A jogalkotók helyesen ismerték fel, hogy a megváltozott körülmények miatt egy teljesen új jogszabályt kell létrehozni, ezt egyébként az állattartók lelkiismeretesebb rétege maga is várta. Az elkészült jogszabállyal (a veszélyes állatokról, és tartásuk engedélyezésének részletes szabályairól szóló 8/1999. (VIII.13.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet -http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900008.KOM) kapcsolatban hamarosan kritikák merültek fel, de sajnos a szükséges, és a jogszabályt jobban alkalmazhatóvá tevő módosítások nem történtek meg. Jelenleg a rendelet életszerűtlen, nehezen alkalmazható, és a szinte teljesíthetetlen feltételek illegális tartást eredményeznek.

Az uniós csatlakozással a veszélyes állatok beszerzése a leendő tartók számára még egyszerűbbé, míg a hatóság számára az ellenőrzés még nehezebbé vált. A külföldi börzéken komolyabb korlátozás nélkül kapható szinte bármilyen veszélyes állat, a beszerzés elé csak az állampolgár pénztárcája és önuralma állít határt.

Manapság már nem túl nagy probléma pl. egy kobra beszerzése (a képen Naja melanoleuca)

További probléma a kérdéskör kezelésében az internet térnyerése, amely egyfelől a kapcsolatfelvételt és üzletkötést teszi sokkal egyszerűbbé, másfelől teljesen átalakítja a tanulási folyamatot. Az így felnövő generáció már elsősorban a világhálóról szerzi a tudását, viszont a neten található hatalmas tudásanyag jórészt kontrollálatlan, így a kezdőnek nem áll módjában annak helytálló voltát ellenőrizni. A hamis információk sok kárt okozhatnak, hiszen a kezdő állattartónak gyakorlati tapasztalatai legfeljebb a privát próbálkozások során lehetnek (megfelelő iskola vagy szakmai műhely hiányában), ami elég kockázatos rá nézve, és a társadalomra nézve is.

Mindezek miatt hazánkban a veszélyes állatok illegális tartása sajnos terjedőben van. Elég megnézni néhány internetes hirdetési oldalt, és könnyen találkozhatunk eladásra felkínált puffogó viperákkal, csörgőkígyókkal.

A hatóságok látókörébe került esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, ugyanakkor az intézkedések nyomán lefoglalt veszélyes állatokat szinte lehetetlen szakszerűen, megnyugtató módon elhelyezni. Ezek az állatok néha méreggel rendelkeznek, az ilyen fajok tartása csak a szükséges ellenszérum birtokában lehetséges, és az elhelyezés is speciális körülményeket kíván. Mivel az ellenszérumok nagyon drágák, és szavatosságuk még szakszerű tárolás esetén is hamar lejár, beszerzésüket csak megfelelő költségvetéssel rendelkező intézmények vállalják.

Az Alapítvány, a Fővárosi Állat- és Növénykert szakember-bázisára és férőhelykapacitására alapozva rendszeresen elvégzi a hatóságok felkérésére a veszélyes állatok elhelyezését és tárolását (takarmányozást, állategészségügyi ellátást is beleértve) az eljárás lefolytatásáig.

Lefoglalás után az Állatkertbe került skorpió (Androctonus sp.) és albínó tigrispiton.

2.2. Ökológiai szempontból a hazai élővilágra nézve veszélyesnek minősített állatfajok

A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormányrendelet az alábbi állatfajokat a hazai faunára nézve ökológiai szempontból veszélyesnek nyilvánította: http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000041.KOR&kif=haszonállat

amurgéb (Perccottus glehni), kígyófejű halak (Channa spp., Parachanna spp.) összes faja, amerikai ökörbéka (Rana catesbeiana), keleti unka (Bombina orientalis), aligátorteknős (Chelydra serpentina), díszes ékszerteknős (Chrysemys picta), keselyűteknős (Macroclemmys temminckii), vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans, a 15 cm-nél kisebb páncélhosszúságú példányok), halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis), amerikai nyérc (Mustela vison), észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor), kanadai hód (Castor canadensis), kanadai vörösmókus (Tamiasciurus hudsonicus), közönséges szkunk (Mephitis mephitis), nyestkutya (Nyctereutes procyonoides), nutria (Myocastor coypus), szürke mókus (Sciurus carolinensis)

A fajok egy részét jellemzően gazdasági célból (pl. a nyércet, nutriát prémesállatként), vagy hobbiállatként (pl. a teknősöket, mókusokat) hozták be az országba.

A fogságban tartott egyedeket 2010. október 31-ig lehetett regisztráltatni a természetvédelmi hatóságnál, új példány beszerzésére már egyáltalán nem volt lehetőség. Aki a regisztrációt elmulasztotta, számolhat az állatvédelmi hatóság fellépésével, ami az egyed elkobzásával végződhet. Mivel a fenti fajok között olyan fajok is találhatók (pl. mosómedve, ékszerteknősök, mókusfajok), amelyeket nagy számban tart a lakosság (jelenleg már jogszerűtlenül), ezek szakszerű elhelyezésében is segítséget nyújthat az Alapítvány, a FÁNK segítségével.

Hangsúlyozni kell, hogy akinek ilyen állata van, és a továbbiakban már nem kívánja tartani, semmiképpen se engedje ki a természetbe, hanem a természet védelme, és az állat biztonsága érdekében feltétlenül adja be egy állatkertbe vagy állatmenhelyre!

Az elmúlt évtizedekben nagy népszerűségnek örvendő, és a leggyakoribb házikedvencként tartott hüllőnek számító vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans) példányai rendszeresen kerülnek be az Állatkertbe.

Általában az állat növekedése, és harapóssá válása okoz gondot, ilyen esetekben még mindig az egyed állatkerti elhelyezése a legjobb megoldás, bár hosszú távon az lenne a kívánatos, ha az emberek még a hobbiállat megvásárlása előtt alaposan átgondolnák az állat életmódjából adódó, később felmerülő tartási problémákat, és inkább olyan házikedvencet választanának, aminek tartása nem okozhat gondot számukra.

A vörösfülű ékszerteknős (és a vele rokon víziteknős-fajok) egyedei a hazai élővizekbe kikerülve az ott élő, őshonos és védett mocsári teknőssel (Emys orbicularis) szemben kerülhetnek versenyhelyzetbe, és mozgékonyságuk, nagyobb vehemenciájuk révén kiszoríthatják azt.

Egyes fajok szabadon engedése az ökológiai káron túlmutató, komoly következményekkel járhat, pl. az alligátorteknős régóta kedvelt terráriumi állat, és noha tartása engedélyköteles, mégis sokan tartják engedély nélkül. Az alligátorteknős gyorsan és nagyra nő, emiatt előfordul, hogy a tulajdonos idővel megretten a kényelmetlenné vált kedvencétől, és kiengedi a hazai vadvizekbe, ahol harapásával akár komoly sérülést is okozhat a fürdőzőknek.

Alligátorteknős

Alligátorteknős feje

Egyelőre még csak elszigetelt jelenségként, de vannak aggasztó jelek arra nézve is, hogy faunaidegen kígyófajok kerültek ki a szabadba. Ezek többnyire ártalmatlan siklófajok, de számolni kell akár mérgeskígyók felbukkanásával is!

<<< Vissza a kezdő oldalra