Fővárosi Állat- és Növénykert

Néhány nappal ezelőtt állatorvosaink vért vettek a Pálmaház szomszédságában látható kétpúpú tevéktől. A tevék ugyan nem mindig a legegyüttműködőbb páciensek, ráadásul a vastag téli szőrzet is nehezíti a műveletet, a kitartó munkának köszönhetően végül mégis sikeresen megtörtént a vérminták levétele. Szerencsére semmi okunk arra gyanakodni hogy tevéinknek bármiféle egészségi problémája lenne: a vérvételre egy érdekes kutatással kapcsolatban került sor.

Állatkertünk ugyanis együttműködő partner egy olyan vérvizsgáló készülék – véranalizátor – kifejlesztésében, amelyet az állatorvosi praxisban akár tevék vérképének, hematológiai jellemzőinek vizsgálatára is lehet használni. Ez igen hasznos készülék lenne, és sokat segítene a tevék és más állatok gyógyításában, az ezzel kapcsolatos diagnosztikai munkában. A kifejlesztés alatt álló készüléket azonban természetesen tesztelni is kell, mégpedig igazi tevevérrel.

Ráadásul a tevék vére az emlősök világában igencsak különlegesnek számít, vagyis nem minden diagnosztikai módszer működhet automatikusan csak azért, mert más emlősállatoknál is működik. A tevéknek ugyanis az emlősök között egyedülálló módon nem kerek, hanem ellipszis alakú vörösvérsejtjeik – ha úgy teszik, vörösvértestjeik – vannak. A tevék vérében egy átlagos ovális vörösvérsejt hossza 7-9 mikron (ami a milliméter ezredrésze), szélessége pedig 3-4 mikron, de akadnak nagyobb, 15 mikronos vörösvérsejtjeik is. Az alakbeli eltérés persze első hallásra nem tűnik nagy jelentőségűnek, ám a szokatlan ovális alak a tevék szárazságtűrő képességével van összefüggésben.

Azt mindenki tudja, hogy a tevék jól viselik a szárazságot, ennek magyarázatával kapcsolatban azonban számos tévhit is kering. Az egyik ilyen szerint vizet tárol a gyomrában, illetve vizet hord a púpjaiban is. A valóságban a gyomorban semmiféle vízraktár nincs, a púpban pedig a tevék zsírtartaléka található. Ez egyrészt energiatartalék tápanyagban szűköd időszakra, nem mellékesen azonban a zsírok biológiai lebontása során a szervezetben úgynevezett anyagcserevíz is keletkezik, amelyet az állat természetesen képes felhasználni. Emellett a szárazságtűréshez az is hozzájárul, hogy a teve képes igen víztakarékos módon élni, mi több, igen nagy mértékű kiszáradást is képes elviselni. Azt is túléli, ha a szervezet víztartalma az állat súlyúnak 40 %-át kitevő vízmennyiséggel csökken, márpedig ilyen mértékű kiszáradást más emlősállat nemigen képes túlélni. Az embernél már 10 %-os folyadékvesztésnél is drámai állapot alakul ki, ennél nagyobb mértékű kiszáradás pedig már halálosnak mondható.

A teve rendkívüli szárazságtűrő képessége több élettani sajátosságra vezethető vissza. Ezek egyike az, hogy az állat bizonyos mértékig képes tolerálni, ha az ereiben áramló vér – nedvességtartalmából veszítve – sokkal sűrűbben folyóvá, viszkózussá válik. A viszkozitás (belső ellenállás) növekedése különféle áramlástani problémákkal jár a vér keringése során, amivel az ovális alakú vörösvérsejtek sokkal könnyebben megbirkóznak, mint a szokványos alakúak. Élettani szempontból egyébként az is problémát jelenthet, hogy a teve a szárazság hosszabb időn át tartó elviselése után vizet találva egy lépésben igyekszik helyreállítani a szervezet kívánatos víztartalmát. Ez a vér állapotának viszonylag gyors megváltozását is magával vonja, amihez egy szokványos vörösvérsejt igen korlátozott mértékben volna képes alkalmazkodni. A normális állapotúra gyorsan visszahíguló vér ozmotikus viszonyai ugyanis eltérnek a vörösvérsejt belsejében uralkodótól, s az egyensúly visszaállítása érdekében a sejt félig áteresztő membránján víz jut be a sejt belsejébe. Ettől azonban egy átlagos vörösvértest hamar szétpukkadna, hiszen csak kb. 150 %-os méretnövekedést lenne képes elviselni. A tevék vörösvérsejtjei viszont akár 240 %-os viszonylag gyors méretnövekedést is képesek elviselni anélkül, hogy tönkremennének, s ez a képességük részben ugyancsak a sajátos alakra vezethető vissza.

A vérvétel során vett mintákat egyébként egy másik más másik vizsgálatra is felhasználják majd. Ez utóbbi célja összehasonlító adatok gyűjtése a különféle állatkerti állatok véralvadásának jellemzőiről, hiszen ezek sem azonosak minden állatfajnál.