Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

A felelős nyúltartástól az állatkerti nyuszisimogatóig 2019. április 15.

A hagyományoknak megfelelően idén húsvétkor is lesz nyuszisimogató, amelynek helyszíne a Holnemvolt Vár lesz. Emellett ebben az évben is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a nyúlvásárlást alaposan meg kell fontolni.

A nyúl, mint termékenységi szimbólum, régóta kapcsolódik a húsvéthoz. Állatkertünkben is hagyománynak számít, hogy ebben az időszakban külön nyúlsimogatóval várjuk a családokat, gyermekeket. És persze felhívjuk a figyelmet a felelős nyúltartás fontosságára is. Az alábbiakban egyrészt a nyuszisimogatót ajánljuk olvasóink figyelmébe, annak állatvédelmi vonatkozásaival együtt, de kitérünk a felelős nyúltartásra, sőt, tanácsokat adunk arra vonatozóan, hogy hogyan kell a kedvtelésből tartott nyulakról szakszerűen gondoskodni.

Nyuszisimogató a Holnemvolt Várban

A nyuszisimogató helyszíne az idei évben a Holnemvolt Vár, Állatkertünk tavaly májusban megnyílt új játszóparkja lesz. Ebben a zónában egyébként is be szoktunk mutatni nyulakat, illetve itt működik a klasszikus állatsimogató, az alpakasimogató és a dámsimogató is. A nyuszisimogató a húsvéti hosszú hétvége mind a négy napján, azaz nagypéntektől egészen húsvét hétfőig várja a látogatókat. A nyulak közé természetesen csak a gyerekeknek szabad bemenni.

Amellett, hogy a nyuszisimogató nagyszerű program a gyerekek számára, természetesen arra is odafigyelünk, hogy a dolog állatjólléti szempontból is rendben legyen. A tapsifülesek váltott műszakban „teljesítenek szolgálatot" a nyuszisimogatóban, a helyszínen pedig munkatársaink ügyelnek arra, hogy a program nyúlnak és embernek egyaránt pozitív legyen.

A nyuszisimogatónak egyébként is fontos állatvédelmi haszna van. Lehetőséget biztosít ugyanis arra, hogy azok igényeire is tekintettel legyünk, akiknek nem áll módjukban, hogy tartósan gondoskodjanak egy nyúlról, ám a húsvéti nyuszi élményből nem szeretnének kimaradni. Az állatkerti nyuszisimogató tehát segíthet abban, hogy kevesebben vágjanak bele nem kellően átgondolt módon, hirtelen elhatározásból a nyúltartásba.

Felelős állattartás

Állatkertünk kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a felelős állattartásra minden lehetséges alkalommal felhívja a figyelmet. Ennek érdekében hoztuk létre a Frakk oktatótermet is, ahol az otthoni állattartással kapcsolatos foglalkozásokat, bemutatókat szoktunk tartani.

Álláspontunk szerint az állattartás felelősségteljes kapcsolat kell legyen az állat és a gazdi között. Ezt a nézetet sokan osztják, de bizonyára vannak olyanok is, akik esetleg kevésbé tartják fontosnak ugyanezt. A dolog azonban úgy áll, hogy a vonatkozó jogszabályok nem az egyes állattartók személyes értékrendjére, értékválasztására bízzák, hogy mennyire tartják fontosnak a felelős állattartást, hanem kötelezővé teszik azt. Az Állatvédelmi törvény egyenesen úgy fogalmaz, hogy az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának, élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Mi több, a törvény azt is pontosan meghatározza, hogy mi is értendő a jó gazda gondossága alatt: 2az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára, fajtájára és nemére, korára jellemző fizikai, élettani, tenyésztési és etológiai sajátosságainak, egészségi állapotának megfelel, tartási, takarmányozási igényeit kielégíti (elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztán tartás, nyugalom, gondozás, kiképzés, nevelés, felügyelet)".

Természetesen a felelős gondoskodás minden állat esetében fontos, de ilyenkor, húsvét idején a dolog hangsúlyozottan merül fel a nyulakkal, és néhány más állattal kapcsolatban. Hiszen legalább fél évszázados szokás Magyarországon, hogy húsvétkor sok család – elsősorban a gyerekek kedvéért – eleven kisállatokat, nyuszit, kiscsibét, kiskacsát vásárol. Igen gyakori eset azonban, hogy a szóban forgó állatkákkal kapcsolatos lelkesedés – éppúgy, mint a szalmaláng – hamar fellobban ugyan, de hamar kis is alszik. Így a húsvétkor beszerzett jószágok sorsa néhány hét elteltével már bizonytalanná válik, s végül igen gyakran állatvédelmi szempontból nem éppen szerencsés módon alakul.

Állatkertünk – néhány más szervezettel együtt – az 1990-es évek elején az elsők között vállalta fel azt a feladatot, hogy felhívja a figyelmet a húsvéti kisállat vásárlásokkal kapcsolatos állatvédelmi problémákra, és a felelős nyúltartás kérdésére. Azóta is így teszünk minden esztendőben, így az idei évben is, hiszen a sajtóban, médiumokban már hetek óta sokat beszélünk arról, mennyire fontos az állatok szempontjait figyelembe venni a húsvéti nyulakkal, és általában az állatokkal kapcsolatban.

Ahhoz, hogy a (leendő) állattartó valóban a jó gazda gondosságával járjon el, az állat beszerzése, megvásárlása előtt alaposan és felelősséggel mérlegelni kell, hogy valóban fel van-e készülve az állattartással járó életmódváltozásra, s valóban tud-e a jó gazda gondosságával gondoskodni a szóban forgó állatról. Szinte azt mondhatjuk, hasonlóan kell mérlegelnünk a dolgot, mint mondjuk a gyermekvállalást. Fontos, hogy egyfajta „önvizsgálatot" tartsunk, azaz fel kell tennünk magunknak egy pár kérdést arról, miért is akarunk állatot, és hogy valóban tudunk-e róla méltó módon gondoskodni. Előre kell gondolni arra is, hogy ki viseli gondját az állatnak, ha mondjuk elutazunk valahová.

A húsvétkor népszerű állatkák közül kiscsibe és kiskacsa vásárlását egyáltalán nem javasoljuk (hiszen azok ráadásul „gyerek állatok"), s nyulat is csak abban az esetben, ha az állattartó valóban hajlandó róla felelősséggel gondoskodni akár egy évtizedig is (egy nyúl ugyanis akár ennyi ideig is élhet).
Azok számára, akik józan mérlegelés alapján nyúl vásárlása mellett döntenek, tanácsokkal szolgálunk az állatokról való szakszerű gondoskodáshoz. Azok számára pedig, akik ugyancsak józan mérlegelés alapján arra jutottak, hogy nem tudnának a nyúlról felelősséggel gondoskodni, a már említett húsvéti nyuszisimogatóval kínálunk lehetőséget arra, hogy ne maradjanak ki a húsvéti nyuszi élményéből.

Ha valaki alapos mérlegelés után is arra jut, hogy nyulat szeretne tartani, mindenekelőtt tájékozódni kell arról, hogy mire van szüksége az állatnak, és hogy hogyan kell gondoskodni róla. Erre magyar nyelven is megfelelő szakirodalom áll rendelkezésre, ahogy szinte minden más elterjedt házikedvenc esetében is, tehát van hol utánanézni a tudnivalóknak. Ne gondoljuk azonban, hogy két-három bekezdésnyi szöveg elolvasása után máris mindent tudunk, amit a nyúltartásról tudni lehet!

A tapasztalatok szerint három olyan témakör van, amellyel a legtöbb probléma szokott lenni a nyulak tartása során (természetesen nem számolva ide azt az esetet, amikor nemcsak a nyúltartással kapcsolatos ismeretek hiányoznak, hanem már eleve nem volt meg a felelős mérlegelés sem). Az egyik a megfelelő állatok kiválasztása, a másik az állatok elhelyezése, és a harmadik – ez a leggyakoribb – a nyulak etetése.

Tanácsok nyúltartóknak

Az állatok kiválasztásánál a legfontosabb szempont általában az egyéni ízlés és szimpátia szokott lenni. Hiszen a házi nyúlnak a tenyésztő munka nyomán igen sok különféle fajtája alakult ki, amelyek méretben, színben, a szőrzet hosszában és sok más jellemzőt tekintve is jelentősen különbözhetnek egymástól. Fontos azonban, hogy kerüljük az egészen kicsi nyúlfiak vásárlását. Persze még aranyosabbak a felnőtteknél, de nem árt tudnunk, hogy a kisnyulak 20 és 28 napos koruk között térnek át a tejről a szilárd táplálékra, ezért, ha valaki túl fiatal nyulat vásárol, annak megfelelő tejjel történő táplálását is biztosítania kell, ez pedig kezdő nyúltartóknak semmiképpen nem javasolt. A legjobb, ha ennyire fiatal nyulakat nem vásárolunk meg, bármennyire is aranyosak.

Ami a nyulak elhelyezését illeti, arra többféle megoldás is kínálkozik, attól függően, hogy az állattartó pontosan milyen lakóhelyen (társasházi lakás, kertes ház stb.) él. Manapság leginkább a lakásban való tartás a jellemző. Erre a célra a kereskedelemben megfelelő ketrecek beszerezhetők, de érdemes a nyulat időnként a ketrecből kiengedni, hogy a lakás erre alkalmas helyiségeiben mozoghasson. Ezzel kapcsolatban persze fontos tudni, hogy a nyúl nem feltétlenül válik szobatisztává (bár ilyen esetről is tudunk), illetve előfordulhat, hogy a lakás bizonyos berendezési tárgyait (széklábak, szabadon futó kábelek, tapéta) megrágcsálja. Kertes házban szóba jöhet a kültéri nyúlketrec is, illetve szép időben akár kisebb, ideiglenes kifutót is lehet rögtönözni kedvencünk számára, lehetőleg a kert füves részein. Amikor a család a kertben tartózkodik, és tud figyelni az állatra, a nyulat is ki lehet hozni a ketrecből egy ilyen kifutóba.

A legtöbb probléma a nyulak etetésével, takarmányozásával szokott előfordulni. Elsősorban azért, mert az állatok etetésével, illetve speciálisan a nyulak takarmányozásával kapcsolatban is több elterjedt tévhit létezik.

Az egyik ilyen téves elképzelés, hogy a különféle eledelek egyfajta fokozati sort alkotnak, melynek élén az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek vannak, utána azok, amelyeket az embereknek már nem lehet odaadni, de az állatoknak még igen, s végül azok, amelyeket már sem az emberek, sem az állatok nem fogyaszthatnak. Ebből a szemléletből sokak számára az következik, hogy ami az ember számára megfelelő, az biztosan jó lesz az állatnak is. Ennek alapján aztán a csokoládétól a kenyéren át a pörköltig mindenféle, eredetileg emberi fogyasztásra szánt ételt kínálnak a nyúlnak, ami finoman szólva nem használ neki. Tudomásul kell venni, hogy az állatok világában különféle táplálkozási irányok vannak. A kutatók egyedül az emlősök körében tizenhat ilyen táplálkozási alkalmazkodási irányt mutattak ki (vagyis jóval többet az iskolában tanított növényevők, ragadozók és mindenevők kategóriáknál). S mivel az ember és a nyúl táplálkozás szempontjából meglehetősen különbözők, az emberi fogyasztásra szánt ételek nem feltétlenül alkalmasak a nyulak etetésére.

A másik tévhit, hogy a nyulak sárgarépán és káposztán élnek. Kétségtelen, hogy mindkettő szerepelhet az étlapjukon, de csak ezeken nem lehet tartani őket, a káposzta etetésével pedig különösen kell vigyázni, mert túlzott mennyiségben felfúvódást, sőt gyomor- és bélhurutot, esetenként pedig akár golyvát is okozhat.

A nyulak etetésével kapcsolatban a legtöbb kezdő állattartó olyasféle információt várna, hogy mi az a két-három takarmányféleség, amelyet ha ad az állatnak, azzal meg is oldja az etetését. A dolog azonban nem ennyire egyszerű, hiszen a valóságban akkor járunk el a leghelyesebben, ha az állatnak kellően változatos takarmányt biztosítunk. Igen sokféle eledel jöhet szóba, de ezek mennyisége és aránya egyáltalán nem mindegy, úgyhogy ahhoz, hogy valóban mindent elmondjunk a nyulak takarmányozásáról, oldalak tucatjait kellene teleírnunk.

Azért, hogy mégis megfelelő támpontot adjunk, azt javasoljuk, hogy az otthon, kedvtelésből tartott nyúl esetében az úgynevezett kombinált takarmányozást válasszuk. Ez azt jelenti, hogy a takarmány egyrészt a kereskedelemben beszerezhető tápokon, nyúltápon alapuljon, másrészt egyéb takarmányokon.

A táp mellett szól egyrészt az, hogy teljes értékű takarmány, vagyis a jó minőségű táp kielégítő arányban tartalmazza a nyúl számára szükséges táplálóanyagokat. Ráadásul a fogak megfelelő kopásához is hozzájárul, amivel megelőzhetjük a metszőfogak rendellenes túlnövését is.

A tápon kívül érdemes a nyúlnak szénát is adnunk. Ez a takarmányféleség valójában a legelőn kaszált fű, amelyet szárítással tartósítanak. A nyulak számára klasszikus takarmány, ráadásul hozzájárul a táplálék megfelelő rosttartalmához is. A rostban szegény takarmányozás nem tesz jót a nyúl szervezetének, továbbá a tisztálkodás során lenyalt szőr is felhalmozódhat a tápcsatornában, ha kevés rostot etetünk az állattal.

Ugyancsak fontos takarmánynak számítanak a különféle zöldtakarmányok, mindenekelőtt a lucerna és a különböző fűfélék, de szóba jöhet a csibeúr, a pitypang, a csalán, vagy akár a fiatal nád és sás is. A gyakorlatban persze leginkább lucernával etetik a nyulakat, erről azonban tudni kell, hogy bizonyos körülmények esetén ennek is lehet puffasztó hatása, illetve bélhurutot is okozhat. Ezt egyrészt úgy lehet elkerülni, ha nem nedvesen, hanem kissé fonnyasztva adjuk az állatoknak, másrészt, ha a téli időszak után (amikor nem lehet lucernát kaszálni) a szénáról lucernára térünk át, a takarmányváltást folyamatosan valósítjuk meg (vagyis keverjük a szénát és a lucernát, előbbiből fokozatosan egyre kevesebbet, utóbbiból egyre többet adunk). Ha a nyúlnak füvet gyűjtünk, azt száraz, árnyékmentes helyről érdemes.

A fentiek mellett még legalább százféle takarmány jöhet szóba a nyúl esetében, de ezek között vannak, amelyek mára „kimentek a divatból" (pl. a csigaliszt), más részük (pl. silókukorica, borsóhéj) pedig egy-két nyulat tartó, élelmiszerboltokban, piacon vagy hipermarketekben vásárló állattartók számára nehezebben beszerezhető. Könnyen hozzáférhető viszont a tök, a dinnye, a káposzta, a spenót, a saláta, sárgarépa, cékla, illetve szóba jöhet a főtt burgonya is, ezeket azonban csak kis mennyiségben, és sosem egymagukban érdemes etetni. Emellett meg lehet próbálkozni a lombtakarmánnyal, azaz leveles gallyal is: a nyúl nemcsak a leveleket fogja jóízűen elfogyasztani, hanem a kérget is. Fontos azonban, hogy kerüljük a mérgező növényeket, hullott lombot semmiképp ne adjunk a nyúlnak!

Ha a nyúl számára új takarmányt kínálunk, érdemes először óvatosan, kis mennyiséggel próbálkozni. Emellett oda kell figyelnünk a higiéniára is: kerüljük a földdel szennyezett, piszkos takarmányt!

Érdemes néhány szóban kitérni a nyulak itatására is. Sokan ugyanis vitatják, hogy szükség van-e az itatásra egyáltalán. Az igaz, hogy az állatok a vízszükségletüket nemcsak ivóvízből, hanem két másik forrásból (a takarmányban lévő vegetációs vízből, illetve az anyagcsere-folyamatok során keletkező anyagcserevízből) is fedezik, s megfelelő nedvdús takarmány esetén a nyúl számára ez utóbbi kettő is elegendő lehet. Táp és széna mellett azonban mindenképpen szükség van ivóvízre, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy igazából az a legszerencsésebb, ha a nyúl előtt folyamatosan ott van az ivóvíz. Az itatás történhet itatóedényből is, de ennek tisztát tartása komoly figyelmet igényen, mert a nyúl hajlamos belehordani az alomanyagot, vagy akár a takarmányt is. Önitató alkalmazása esetén viszont természetesen nincs ilyen probléma.

Az Állatkert továbbra sem fogad be nyulakat!

Az 1990-es évek elejétől 2007-ig Állatkertünk a húsvéti ünnepeket követően befogadta azokat a nyulakat, amelyekről tartójuk önhibáján kívül nem tudott tovább gondoskodni (például mert ajándékba, meglepetésként kapta, s ezért nyilván nem tudott előzetesen mérlegelni stb.). Nyúlvédelmi tevékenységünk ezen részével kapcsolatban azonban két téves elképzelés is kialakult a köztudatban. Az egyik az volt, hogy a nyulak kapcsán elsősorban ezzel foglalkozunk, pedig valójában kezdettől fogva az volt az elsődleges ez ügyben, hogy a felelős döntés fontosságára hívjuk fel a figyelmet. A másik téves elképzelés az volt, hogy a nyulak befogadása a „megunt" húsvéti nyulakra vonatkozott. A mi álláspontunk szerint azonban a „megunt" húsvéti nyúl fogalmának nem is szabadna léteznie, hiszen az állat nem tárgy, hanem élőlény, és az állattartás egy felelősségteljes kapcsolat kell legyen az állattartó és az állat között. Ráadásul az Állatvédelmi törvény is előírja, hogy az állattartó köteles a jó gazda gondosságával gondoskodni az állatról.

Az alatt a másfél évtized alatt, amíg a húsvét utáni befogadás működött, az állattartás felelősségével kapcsolatos felvilágosító munka odáig jutott, hogy egyre kevesebben kerültek önhibájukon kívül olyan helyzetbe, hogy egy idő után nem tudtak a húsvétkor beszerzett nyúlról gondoskodni. Sokkal jellemzőbbé vált, hogy azok hozták be a nyulakat, akik egyáltalán nem is foglalkoztak a felelősség kérdésével, hanem már eleve azzal a tervvel szerezték be az állatot, hogy később „lepasszolják" az Állatkertben. Mivel ezt a fajta hozzáállást intézményünk nem kívánta erősíteni, 2008-tól kezdve már nem fogadunk be nyulakat. Erre már 2007-ben, illetve 2008 óta minden húsvét előtt külön is felhívjuk a figyelmet.