Bolondos telefónia 2014. április 2.
Közismert dolog, hogy április elejét a bolondok napjának szokták nevezni. Itthon és sok más országban is több évszázados hagyomány, hogy ezen a napon az emberek igyekeznek egymást megtréfálni, „áprilisba küldeni". Ez a tradíció nemcsak faluhelyen dívik, hanem az idők során beépült a nagyvárosi, urbánus folklórba is.
Budapesten az egyik ilyen nagy hagyományokkal rendelkező április tréfa eredetileg abból állt, hogy a gyanútlan áldozatnak olyan üzenetet adtak át, mely szerint Jónás úr kereste őt telefonon, s a megadott számon várja a visszahívást. Csakhogy a telefonszám az Állatkert száma, a Jónás úr megnevezés pedig történetesen a kert első vízilovára vonatkozott. Mivel Jónás 1893-tól 1917-ig volt Állatkertünk lakója, már csak ez is jelzi, hogy milyen régi eredetű, a telefónia történetének korai szakaszából származó szokásról van szó. Az évek során ez a tréfa persze sokat fejlődött, változott, az utóbbi években már nemcsak Jónás urat, hanem Pelikán urat és Farkasnét is keresték.
Az Állatkert telefonközpontosának bizony nincs könnyű dolga április elsején. Hiszen egész nap azt magyarázza az újabb és újabb „áprilisba küldött" telefonálóknak, hogy a kért személyeket miért is nem tudja a telefonhoz hívni. Az idei év április elsején történetesen 82 ilyen jellegű telefonhívás érkezett. Jónás úr mellett többek között Varjúnét, Farkas urat, Medve Gábort, Szarvas Rudolfot, Oroszlánnét, sőt még Vízi Lórántot is keresték. Volt olyan telefonáló is, aki Gólya Margitot kérte a telefonhoz. Ugyan ezt a kívánságot sem tudtuk teljesíteni, de mégis nagyon örültünk neki. Ez a hívás ugyanis egy újabb bizonyítéka volt nevezetes mentett gólyánk, Margit népszerűségének.