Kismalacok a cebui disznóknál 2018. április 27.

A cebui disznó (Sus cebifrons) egy ritka trópusi sertésféle, amely a Fülöp-szigetek néhány szigetén (Negros, Panay) őshonos. Vadonbeli állománya sajnos ritkulóban van, olyannyira, hogy a cebui disznó ma már kritikusan veszélyeztetettnek számít. Állatkertünkben 2015-ben kezdtünk el foglalkozni ezekkel a ritka jószágokkal, méghozzá Magyarországon elsőként, hiszen korábban egyetlen hazai állatkertben sem láthatott a közönség ilyen állatokat. Nekünk viszont kezdettől fogva az volt a szándékunk, hogy ne csak tartsuk és bemutassuk őket, hanem – főleg természetvédelmi okok miatt, a faj megőrzése érdekében – szaporítsuk is. Ez még a 2015-ös évben sikerült is, valójában sokkal hamarabb, mint ahogy arra mi eredetileg számítottunk. A szaporítási sikersorozat a későbbiekben is folytatódott, hiszen 2016-ban, majd 2017-ben is voltak malacok.

A felnövekedő utódok nyomán persze csakhamar szűkössé vált az eredeti férőhely. Ezért a már felcseperedett cebui dinszók egy részét tulajdonképpeni lakhelyükről, a Mérgesház végéből átköltöztettük a Nagyszikla oldalába, Duncan, a szecsuáni takin kifutójába, ahol a termetes himalájai patással közös térben kaptak helyet.

Közben a cebui disznó állományunk a közelmúltban újabb kismalacokkal gyarapodott. A legújabb jövevények április 10-én, vagyis bő két héttel ezelőtt jöttek a világra. Az első néhány napban persze kellett némi szerencse ahhoz, hogy az ember megláthassa őket, de azóta már nőttek egy kicsit, és sokkal bátrabbak is, így aki a napokban ellátogat hozzánk, könnyűszerrel meglesheti a két virgonc cebui kismalacot.