Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Lajhárkölyök született 2016. január 13.

Újabb kölyök született a kétujjú lajhároknál, s ezzel tovább folytatódik a budapesti lajhárok családregénye. A kicsi karácsony előtt pár nappal született, s némi szerencsével akár már most is látható a Pálmaházban.

Kölyök született a Pálmaházban látható kétujjú lajhároknál. A jövevény nem sokkal karácsony előtt, december 21-én jött a világra, de még most is kell némi szerencse ahhoz, hogy a közönség megláthassa. A lajhároknál ugyanis az a szokás, hogy az utódok anyjuk hasán csimpaszkodnak, s ha az anyaállat éppen összegömbölyödve pihen, a kicsiből alig látni valamit. Állatkertünk fotósának azonban már sikerült néhány képet készíteni róla, így honlapunk olvasóinak fényképen már meg tudjuk mutatni. Azt viszont még a gondozóknak sem sikerült kifigyelni, hogy az apróság milyen nemű, éppen ezért eddig még nevet sem kapott.

Banya, az anyaállat már igencsak rutinosnak mondható a gyermeknevelésben, hiszen az elmúlt huszonegy évben, amióta Állatkertünkben lakik, számos kölyköt nevelt fel sikeresen, mi több, mostanra már unokái, sőt, dédunokái is vannak. Ebből is sejthető, hogy a 23. életévét májusban betöltő állat már egyáltalán nem mondható fiatalnak, annál is inkább, mert a vadonban a kétujjú lajhárok ritkán élnek tovább 15-20 évnél. Állatkerti körülmények között persze az ennél hosszabb élettartam sem ritka, s amint Banya példája mutatja, a nőstények még ebben a korban is szaporodóképesek.

A budapesti kétujjú lajhárok rendszeres szaporodása okán valóságos családregényt, lajhár sagát is lehetne írni róluk. Ebben a családregényben Banyának kiemelkedő szerepe van, hiszen a jelenleg Budapesten élő nyolc lajhár közül hat Banya leszármazottja, egyedül Zippo, a hím állat, a mostani kicsi apja nem áll vele vérrokonságban. Zippo, az apaállat 2012-ben érkezett a Majna-Frankfurti Állatkertből a korábbi hímünkért, Alfért csetébe. A hímek cseréjére a rokontenyésztés elkerülése miatt volt szükség. Banyán, Zippón, illetve a most született kicsin kívül a nagycsalád tagja még a kilencéves Kajla (másik nevén Lujza, Banya és Alf lánya), a hatéves Lili (Banya és Alf lánya), a két és fél éves Sid (Lili és Zippo lánya), a kétéves Pufók (Banya és Zippo lánya) és az egyéves Szörny (Lili és Zippo fia) is.

Banya leszármazottai egyébként több más állatkertben is megtalálhatók. Ha például valaki ellátogat a Jászberényi Állat- és Növénykertbe, ott találkozhat Banya és Alf 2012. december 24-én született fiával, aki – mivel a szenteste napjának délutánján jött a világra – a Natal nevet kapta.

A lajhárokról érdemes tudni, hogy a méhlepényes emlősök egyik ősi, nem is egészen tisztázott eredetű csoportjába tartoznak. Ezt a csoportot az elmúlt évtizedekben a zoológusok vendégízületeseknek (Xenarthra) nevezték, ahová a lajhárokon kívül a hangyászokat és az övesállatokat, tatukat is sorolták. Bár ez a rendszerezés ma is korszerű, az állatok rendszerezésével foglalkozó tudósok legújabban inkább két rendet különböztetnek meg. Az egyikbe az „öves vendégízületesek” (Cingulata), a másikba pedig a „szőrös vendégízületesek” (Pilosa) tartoznak, a lajhárok tehát eszerint az utóbbi rendbe sorolandók. A régebbi könyveket forgatók ezek mellett a „foghíjasok” (Edentata) elnevezéssel is találkozhattak, ez azonban mára teljesen korszerűtlennek idejétmúltnak számít, hiszen ebbe a csoportba minden olyan emlősállatot besoroltak, aminek kevés foga volt, függetlenül attól, hogy van-e köztük származástani rokonság. Annyi bizonyos, hogy a lajhárok legközelebbi rokonai a hangyászok, valamivel távolabbi rokonai pedig az övesállatok, és ez az egész társaság együttesen annyira ősinek számít, hogy fejlődési irányuk már a dinoszauruszok kihalása előtt elkülönülhetett az összes többi méhlepényes emlősétől.

Napjainkban a lajhárok hat különböző faja fordul elő Földünkön, mindegyikük Közép- és Dél-Amerika lakója. Állatkertünkben a kétujjú lajhárok (Choloepus didactylus) képviselik ezt az állatcsoportot. A faj Panama, Kolumbia, Guyana, Suriname és Francia Guyana területén, Brazília északi vidékein, valamint Ecuador és Peru határvidékén, az ottani trópusi erdőségekben honos. Egy kifejlett kétujjú lajhár 54-74 cm hosszú és 4-9 kg-ot nyom. Főként levelekből, gyümölcsökből, alkalmanként apró állatokból álló táplálékon él.

A sok érdekesség közül, ami a kétujjú lajhárról elmondható, kiemelkedik az a tény, hogy közeli rokonaival együtt minden más emlőstől eltér szőrzenének szerkezete és felépítése, amely direkt úgy alakult, hogy a nedves trópusi melegben minél jobb környezetet biztosítson a benne megtelepedő algáknak. A szőrzet színe eredetileg szürkésbarna, ám az algatelepek zöldes árnyalatúvá festik. Ez az együttélés mindkét szereplőnek jó: az algák kiváló életfeltételeket találnak a lajhár szőrzetében, a lajhár maga pedig álcázó terepszínhez jut, sőt, egyes feltételezések szerint a saját szőréről néha lenyalt algaadagok fontos táplálóanyagokat szolgáltatnak a lajhár szervezete számára. Mivel az állat élete nagy részében hassal felfelé, háttal lefelé függeszkedik, szőrzetének lefutása is ehhez igazodott. A genetikusokat a kétujjú lajhár furcsa kromoszómái kergetik az őrületbe, ugyanis a kromoszómaszám nem egységes, hanem fajon belül 52 és 64 között alakul. Ráadásul az ivari kromoszómáknál a szokásos XX és XY mellett az XO kromoszóma variáció is rendszeresen előfordul.

A kétujjú lajhár legjellemzőbb tulajdonsága azonban közismerten a lassúság. Német nyelvterületen a lajhárokat eleve „lustaállatnak” (Faultier) hívják. A lassú mozgásnak azonban mégsem a lustasághoz van köze. Egyrészt az állat anyagcseréje sem igazán élénk (ráadásul ezzel összefüggésben a normál testhőmérséklete is viszonylag tág határok, 24 és 33 °C között mozog), így már eleve nem lehetséges a gyors mozgás. Táplálékának energiatartalma is csekély, ráadásul az óvatos előrehaladás a lombok közötti elrejtőzését is segíti, tehát védekező szerepe is van.

A lajhárok szaporodása is viszonylag ráérősen történik. Egyszerre csak egy kölyök szokott születni, a vemhességi idő pedig az ilyen méretű állatokhoz képest meglehetősen hosszú. Általában 44 és 50 hét közötti, vagyis majdnem egy teljes év körül szokott lenni. Igaz, majdnem negyven éve a Prágai Állatkertben egy alig hat hónapon át tartó vemhességet is megfigyeltek. Az ellések között eltelt idő is elég hosszú, átlagosan 26 hónapra tehető. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az ellés, és az akár 6-9 hónapig is elhúzódó utódnevelés annyira igénybe veszi az anyaállat szervezetét, hogy csak ezt követően képes újra fogamzásra.