Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Mami és Papi újra fiókákat nevel 2019. július 18.

Három aranyos csibe cseperedik a szürkenyakú korondásdarvaknál. A szülőpár, Mami és Papi 1999 óta lakik Állatkertünkben, s azóta tizenhárom fészekaljból több mint kéttucat apróságot neveltek fel együtt sikeresen.

Mami és Papi, a két szürkenyakú koronásdaru nagyon komolyan veszik a fajfenntartást. Amióta 1999-ben megérkeztek hozzánk, tizenhárom fészekaljra való utódot, összesen több mint két tucat fiókát neveltek fel sikeresen. Ez nemcsak azért örvendetes, mert a kicsik nagyon aranyosak, hanem azért is, mert a szürkenyakú koronásdaru természetes élőhelyén ritkulóban van és így veszélyeztetett állatfajnak számít.

A legifjabb „trónörökösök" július 2-án, vagyis bő két héttel ezelőtt keltek ki a tojásból. Összesen hárman vannak, és láthatóan kiváló egészségnek örvendenek. Persze ilyenkor még egészen másként néznek ki, mint a felnőttek: pihés, vörösesbarna tollazat fedi a testüket, a felnőttekre oly jellemző aranyszínű tollkoronának pedig nyoma sincs rajtuk. Ez majd később fog kinőni. Három és fél hónapos korukban, amikor már testalkatuk is sokban kezd majd a felnőttekére emlékeztetni, már jól felismerhető tollkoronájuk lesz, bár a jellemző aranyszín még ennél is később jelenik meg rajta, ahogyan azt az elmúlt években felcseperedett fiókákon is meg lehetett figyelni.

Mami és Papi korábbi fiókái már mind felnőttek. Egy részük most is nálunk, a Szavannakifutóban látható, de többségük felcseperedve másik állatkertbe, például a horvátországi Zágrábba, a németországi Erfurtba, a hollandiai Emmenbe, illetve a franciaországi Les Mathes állatkertjébe került. A fiókák sikeres felnevelésének egyik kulcsa, hogy Mami és Papi igen gondos szülőpár. Egyetlen pillanatra sem hagyják magukra fiókáikat, hanem folyamatosan velük vannak, és megtanítják őket többek között arra, hogy mit érdemes táplálék gyanánt felcsipegetni. Gondoskodásuk kiterjed a fiókák védelmére, még a gondozókkal szemben is: magasra szökkenve, rúgásokkal igyekeznek távol tartani mindenkit, aki a kicsinyek felé közelít.

A szürkenyakú koronásdaru (Balearica regulorum gibbericeps) Kelet- és Dél-Afrika nyílt, szavannás területeinek lakója. Különösen folyók, vagy nagyobb állóvizek közelében érzi otthon magát, nappal aktív, alapvetően párban, vagy kisebb családi közösségekben él. Tápláléka különféle növényekből, magvakból, valamint rovarokból, férgekből, apróbb halakból, békákból, kígyókból áll. Testfelépítését tekintve igen ősinek számít, és mivel az elmúlt 40 millió évben alig változott, "élő kövületként" tartják számon. A felnőtt madarak akár 25 évig is élhetnek.

A koronásdarvak tartása egyébként komoly hagyományokkal bír Állatkertünkben. Ugyanez igaz a szaporításra is, hiszen az első fiókák 1918-ban keltek ki. Az akkori szülőpár, a mostaniakhoz nagyon hasonló két szürkenyakú koronásdaru még 1912-ben érkezett, Kittenberger Kálmán hozta őket az akkori Német Kelet-Afrikából. A két madár a vízimadarak számára kialakított Kis-tó térségében kapott helyet, ám – amint Cerva Frigyes, a madárosztály egykori felügyelője megfigyelte – az első hat évben egyáltalán nem érdeklődtek egymás iránt. 1918 nyarán azonban sikeresen párosodtak, s a tojó augusztusban le is rakott három tojást egy olyan fészekbe, amelyet az állatkerti munkatársak építettek eredetileg gólyák számára. A tojásokból a fiókák annak rendje-módja szerint ki is keltek, s a szülőpár rendben fel is nevelte őket.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.

Vásárolj Állatkerti belépőjegyet sorban állás és tranzakciós díj nélkül a mobiloddal. Részletek