Orangutánok a budapesti állatkertben 2024. január 7.

Heini Hedigertől (1908-1992), az állatkerti biológia atyjától származik az a mondás, hogy az állatkerti állatokra leselkedő legnagyobb veszély az unalom. Hiszen a természetben egész napjukat kitölti a túlélésért való küzdelem. Az állatkertekben viszont ezért nem kell megküzdeni, nem kell hosszasan táplálékot keresni, ragadozók elől menekülni, vagy más hasonló erőfeszítéseket tenni. A kevésbé küzdelmes életnek köszönhetően az állatkerti állatok tovább is élnek, mint a vadonban élő fajtársaik, és utódaik életben maradási aránya is nagyobb, ezért is tud segíteni az állatkerti szaporítás a természetben már megritkult fajok megőrzésében. Ám az egyes állatok szempontjából ez azt is jelenti, hogy sokkal több szabadidejük marad, amelyben megfelelő elfoglaltságot kell biztosítani a számukra.

Így van ez az orangutánoknál is, ahol a férőhelyek változatos berendezésével, sokféle mászási lehetőségekkel, és mindenféle játékszerekkel gondoskodunk arról, hogy az állatok jól érezzék magukat. Az ő igényeik persze kicsit mások, mint például a gorilláké, hiszen az orangutánok nem csoportban élő állatok.

Kisfilmünkből nemcsak az derül ki, hogy Állatkertünk szakemberei hogyan biztosítanak számukra mindenféle szórakozási és játéklehetőséget, hanem az is, hogy az orangutánoknak remek humorérzékük is van.

Állatkertünkben az emberszabásúak két faját láthatja a közönség: a szumátrai orangutánokat és a síkvidéki gorillákat. Mindkét faj az Emberszabásúak Házában, illetve a hozzá tartozó kifutókban látható. A téli időszakban is zavartalanul meg lehet csodálni őket, hiszen az állatház belső, fűtött terei is látogathatók.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.