Újabb lajhárkölyök 2013. október 25.
Igazán nem lehet panasz kétujjú lajhárjaink szaporodási kedvére. A legutóbbi karácsonykor Banya, a már tapasztalt anyának számító lajhárnőstény adott életet egy kölyöknek, most pedig Banya lánya, Lili hozta világra első utódját. Az apróság szeptember 21-én, nem sokkal zárás előtt született, s most már elég nagy ahhoz, hogy a közönség is elég jól láthassa.
A budapesti lajhárok közössége egyébként jelenleg hat egyedből áll. Lilin és kölykén kívül Banya, a büszke nagymama, Lili két testvére – akik közül az egyik még egyéves sincs, és egy tavaly májusban érkezett hím alkotja a csapatot. A hím állat egyébként aki Lili apja, Alf helyett érkezett cserébe a Majna-Frankfurti Állatkertből. Erre a cserére éppen a rokontenyésztés elkerülése miatt volt szükség, így a mostani sikeres ellés nemcsak Lili élete szempontjából fontos, hanem az is kiderült belőle, hogy az új hím – tisztes nevén Zippo – is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A lajhároknál egyébként a szaporodás is „lajhártempóban" történik. Egyszerre csak egy kölyök születik, a vemhességi idő pedig az ilyen méretű állatokhoz képest meglehetősen hosszú. Általában 44 és 50 hét közötti, vagyis majdnem egy teljes év körül szokott lenni. Igaz, majdnem negyven éve a Prágai Állatkertben egy alig hathónapos vemhességet is megfigyeltek. Az ellések között eltelt idő is elég hosszú, átlagosan 26 hónapra tehető. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az ellés, és az akár 6-9 hónapig is elhúzódó utódnevelés annyira igénybe veszi az anyaállat szervezetét, hogy csak ezt követően képes újra fogamzásra. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy a fiatalok viszonylag későn, nemtől függően három és fél, négy, vagy öt éves korukban érik el az ivarérettséget, egyáltalán nem meglepő, hogy a kétujjú lajhárok viszonylag sokáig, akár 30-40 évig élnek. Hiszen ha csak egy-másfél évtizedig élnének, ennyi idő alatt a nőstények egyszerűen nem tudnának annyi utódot a világra hozni, amely a faj hosszú távú fennmaradását biztosítja.
A mi lajhárjainkat a nagyközönség a Pálmaház épületében, az ott található America Tropicana elnevezésű, az Újvilág trópusi élőlényeit felvonultató bemutatóhelyen, a jobboldali első oldalszárnyban láthatja, több más trópusi fajjal együtt. Az állatok férőhelyét úgy alakítottuk ki, hogy az oda belépő látogató egyből az esőerdő lombkoronaszintjén találja magát, és a lajhárokkal egy térben mozoghat. Vagyis akár mindenféle elválasztó berendezés nélkül, egészen közelről meg lehet szemlélni az állatokat. Ez a bemutatási mód azonban nem jelenti azt, hogy az Állatkert lajhársimogatót tartana fenn. Mivel a lajhárok nem háziasított állatok, a simogatást nem különösebben kedvelik, esetleg még zokon is veszik, különösen, ha éppen kölykük van. Nemtetszésüket akár harapás formájában is kinyilvánítják, tehát már csak ezért sem tanácsos megpróbálkozni a simogatásukkal, még ha egyébként el is érnénk őket. De ha éppen nem harapnak meg minket, akkor sem jó nekik igazán, ezért aztán mindenkit inkább arra kérünk, hogy akkor se kísérelje meg a megsimogatásukat, ha egyébként a férőhely adottságaiból adódóan elérhető távolságban lennének. Ennek a lajhárjaink nyugalma érdekében is kiemelten fontos elvnek a teljesülésére a helyszínen önkéntesek ügyelnek, kérjük, legyenek kedvesek együttműködni velük!