Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

America Tropicana

A Pálmaház America Tropicana néven az Újvilág trópusi területeinek élővilágát mutatja beA patinás Pálmaházban, és az azt övező zónában az Újvilág, ezen belül is elsősorban Közép- és Dél-Amerika trópusi vidékeinek élővilágát mutatjuk be. Így a Pálmaház bejárata fölé is az America Tropicana felirat került, de a név tulajdonképpen az egész zónára is vonatkozik. Mivel Közép- és Dél-Amerika sokáig elszigetelten fejlődött (Észak-Amerikával való szárazföldi kapcsolata földtörténeti szempontból aránylag új dolog), egészen különleges, egyedi élővilág jellemzi. Ezek közül különösen sok érdekes faj látható Állatkertünknek ebben a zónájában. 


Pálmaház
A lajhároknál rendszeres a gyermekáldásA Pálmaház eredetileg a trópusi, délszaki növények bemutatóhelyeként épült 1912-ben, de nagyon hamar elkezdtek benne különféle állatokat is tartani. A két világháború között például édesvízi akvárium és terrárium is működött benne, sőt mi több, akkoriban a krokodilokat is ide költöztették. A méretes üvegcsarnok legutóbbi, 2000-ben lezárult nagyszabású rekonstrukciója idején az egész épületet olyan bemutatóhellyé alakítottuk át, ahol állatokat és a növényeket együtt láthatja a közönség. Akkor még a világ több különböző pontjának esőerdőlakó fajait tartottuk itt, ám az elmúlt évtizedben a Pálmaház a trópusi Közép- és Dél-Amerika élővilágának fő bemutatóhelyévé lett.

A törpe selyemmajom egyike a legapróbb termetű majmoknakA Pálmaház egy kettős központi csarnokból, illetve a hozzá csatlakozó hat oldalszárnyból áll. Érdemes ez utóbbiakba is benézni, mert az oldalszárnyakban speciális bemutatóhelyeket rendeztünk be: az egyiket például a száraz, félsivatagos, sivatagos vidékeket kedvelő fajok számára.

A sokféle növény mellett a hüllők, a madarak és az emlősök több érdekes fajával is megismerkedhetnek itt a látogatók. Az övesállatokat kétféle tatu, a nagy szőröstatu és a kisebb termetű matakó képviseli. Utóbbiak viszonylag új fajnak számítanak Állatkertünkben, de már több alkalommal is szaporodtak. A tatukkal szegről-végről rokon kétujjú lajhárok a közönség nagy kedvencei. Lassúságuk szinte legendás, de nem árt tudni, hogy ezek az állatok egyáltalán nem lusták, csupán lassú az anyagcseréjük, illetve a természetben ez a lassú mozgás segíti őket elrejtőzni a ragadozók elől.

A Pálmaházban akadnak főemlősök is, hiszen az újvilági majmoknak számos érdekes fajuk ismeretes. Az üregi bagoly a természetben valóban üregekben fészkel, időnként olyanokban, amelyeket eredetileg prérikutyák építettekNálunk a közönség karmosmajmok közé tartozó aranykezű tamarinnal, az aprócska törpe selyemmajommal, illetve az éjszakai életmódhoz is nagyszerűen alkalmazkodott éji majommal találkozhat ezen a helyen.

Természetesen madarakban sincs hiány! A színpompás trópusi fajok mellett külön figyelmet érdemelnek az üregi baglyok, akik fürge futásukkal és mókás ábrázatukkal „hódítanak", olyannyira, hogy néhány üregi baglyot ábrázoló kép valóságos internetes mémmé vált.

Néhány termetes hüllővel is találkozhatunk a Pálmaházban. Az egyik oldalszárny például a csukaorrú, más néven mississippi aligátor lakhelye, a központi csarnok végében pedig a jól megtermett anakondák számára alakítottunk ki egy akva-terráriumot. Velük szemközt egy vízesés csobog, a medencében pedig, ahová a víz aláhullik, trópusi édesvízi halakat láthat a nagyközönség.

Akvárium
A Pálmaház alatt található patinás Akvárium szintén 1912-ben létesült, és sokáig ez volt az édesvízi és tengeri állatvilág központi bemutatóhelye Állatkertünkben. Ma már a tengeri állatokat más helyen mutatjuk be, és édesvízi fajokkal is több helyen lehet találkozni. Így a nagymúltú Akvárium ma – kapcsolódva a Pálmaház, és az egész zóna tematikájához – elsősorban az Újvilág trópusi édesvízi faunájának bemutatóhelyévé vált.

Az épület legutóbbi műemléki felújítása 2003-ban fejeződött be, az újjávarázsolt létesítményt 2004 első napjaiban nyitottuk meg a látogatók előtt. Ekkor lettek felújítva a látványos mozaikok is, amelyeket több mint egy évszázada Róth Miksa császári és királyi üveg- és mozaikműves mester készített. A műemléki felújítással pá

A hírhedt piráják neve a tupí és a guaraní nyelvek szókészletéből ered, ahonnan a petúnia, a jaguár, sőt a capoeira szavak is származnak

Az Akvárium medencéinek jelenlegi lakói közül talán a piráják a legismertebbek, és a leghírhedtebbek is, bár a hozzájuk kapcsolódó rémtörténeteknek csak igen kevés valóságalapja van. Az persze igaz, hogy ezek az állatok táplálkozáskor a legérdekesebbek. A táplálékot, ami nálunk hal, esetleg marhaszív szokott lenni, a piráják egyszerre rohanják meg, és azt valóságos örvénylő, őrjöngő felhőként körülvéve próbálnak minél nagyobb falatokat kiharapni belőle.rhuzamosan jelentős korszerűsítések is történtek, többek között a medencék méreteit is sikerült megnövelni. Az eredeti állapot szerint ugyanis a medencék közül a három darab 6 ezer literes volt a legnagyobb. 2004 óta azonban az Akváriumban két 11 ezer, egy 20 ezer és egy 23 ezer literes medence is található a többi, kisebb tartály mellett.

Az Akvárium jelenlegi legnagyobb termetű lakói alighanem az Az arapaima az egyik legnagyobbra növő édesvízi halarapaimák és a vörösfarkú harcsák, de a fekete morgóharcsák is tekintélyes méretűek. Egy kis szerencsével még az elektromos angolnát is láthatjuk (van, hogy kicsit elrejtőzik, de azért akkor is meg lehet találni). Ez utóbbi faj elektromos szervvé módosult izmai segítségével elektromos, illetve elektromágneses teret hoz létre maga körül, s annak torzulásai alapján alkot képet a környezetéről. Továbbá képes erőteljesebb elektromos impulzusokat is létrehozni, akár 600 voltos feszültséggel is, s ezzel könnyűszerrel elkábítja a táplálékául szolgáló gerincteleneket, sőt a kisebb halakat is.

Óriásvidrák
A Pálmaháztól nem messze található a brazil óriásvidrák kifutója a hozzá tartozó belső férőhellyel. Ezek Az óriásvidrák változatos hangokkal kommunikálnak: ezek egy részét Hollywood is felhasználta, amikor a filmvásznon megjelenő dinoszauruszok számára kerestek megfelelő hangokata mozgékony és játékos állatok rokonai ugyan a Magyarországon is honos eurázsiai vidrának, de annál sokkal nagyobbra nőnek. A hazai vidrák súlya ugyanis 3 és 15 kg között szokott lenni, ám egy brazil óriásvidra akár 30 kilós is lehet. Nevével ellentétben nemcsak Brazíliában, hanem több más dél-amerikai országban is őshonosnak számít, noha sok olyan területről, ahol a múltban gyakori volt, az emberi tevékenység hatására szinte teljesen eltűnt. Nemrégiben épp Argentína egyik természetvédelmi oltalom alatt álló területére kezdtek vidrákat visszatelepíteni, olyan környékre, ahol korábban ez a faj gyakori volt. Ehhez a visszatelepítési akcióhoz mi is hozzájárultunk, az egyik itt elengedett állat ugyanis a mi Állatkertünkből érkezett Argentínába. Természetesen így sem maradtunk óriásvidrák nélkül, mi több, a tavasztól őszig tartó szezonban még látványetetéseket is szoktunk tartani náluk.

A brazil óriásvidrákat egyébként elég kevés állatkertben mutatják be, mi 2014 óta foglalkozunk velük. A számukra kialakított férőhely is ekkor készült. Jövőbeni terveink között a faj szaporítása is szerepel.

Pampakifutó
A 2014-ben átadott Pampakifutó két érdekes dél-amerikai állatfaj lakhelye. Az egyik a sörényes hangyász, amely megnyúlt arcorri részével, erőteljes, nagy karmokkal ellátott mellső lábaival, bozontos farkával és jellegzetes mozgásával igazán nem mindennapi látványt nyújt. A XIX. században egyszer már volt két hangyászunk, ám utána több mint száz évnyi szünet következett a faj tartásában, mire 2014-ben újra beszereztünk egy tenyészpárt. A két állat egyébként be is váltotta a hozzájuk fűzött reményeket, mert az elmúlt években több alkalommal is szaporodtak.

A sörényes hangyász kölykök sokáig anyjuk házán cipeltetik magukatA sörényes hangyászok szélsőségesen alkalmazkodtak a hangya- és termeszevéshez. Hosszú, ragadós, féregszerű nyelvükkel könnyűszerrel lefetyelik ki táplálékukat a járatokból, hatalmas karmaik pedig még a termeszvárak betonkeménységű falát is átszakítják, amellett, hogy nagyszerű ásószerszámok is egyben. Sőt, ezek a karmok elég fenyegetőek ahhoz, hogy a hangyász akár egy jaguárt is jobb belátásra bírjon vele. Mivel Dél-Amerika hatalmas füves területein a hangyászok nem nagyon találnak semmit, ami a széltől védené őket, alváskor rendszerint bozontos farkukkal szokták magukat betakargatni.

A sörényes hangyászok „társbérlői" a velük közös kifutóban lakó puduk. Ezek a Chilében és Argentínában őshonos, apró termetű szarvasfélék 2018 óta élnek a Pampakifutóban. Maga a pudu elnevezés a mapucse indiánok nyelvének szókészletéből ered, eredetileg ők hívták így a szóban forgó állatokat. A spanyolba már pudú írásmóddal került át, s napjainkra az állat neveként szerte a világon elterjedt vándorszóként.

Krokodilház
A Nagy-tó partján, a Pálmaháztól nem messze álló Krokodilház egyike Állatkertünk régi-új, „feltámasztott" állatházainak. Egészen pontosan arról van szó, hogy még 1909 és 1912 között épült egy indiai cölöpházat utánzó Krokodilház a Nagy-tóra, de arra a részére, ahol most a Japánkert melletti, bástyaszerűen kiképzett sétány, az ún. Nadler-sétány van. Ezt a Kós Károly és Zrumeczky Dezső által tervezett épületet azonban már 1932-ben lebontották, a krokodilokat pedig áthelyezték a Pálmaházba. 2006-ban viszont az eredeti tervek felhasználásával, a régi épületet idéző külsővel, de korszerű belső térrel újra felépítettük ezt az állatházat. Csaknem másfél évtizedig a nílusi krokodilok jelentették az épület legfőbb látványosságát, 2019 óta azonban a kubai krokodilokat mutatjuk be ugyanitt.

A kubai krokodil kritikusan veszélyeztetett fajnak számítA jelenleg ismert mintegy két tucat krokodilfaj közül (ide számítva az aligátorokat, a kajmánokat és a gaviálokat is) a kubai krokodil egyike a leginkább fenyegetetteknek, és rájuk jellemző a legkisebb elterjedési terület is. A faj jellegzetessége, hogy a kifejlett állatok a természetben halak mellett viszonylag gyakran fogyasztanak teknősöket is. Az ehhez való alkalmazkodás jegyében állkapcsuk hátsó részén a fogak valamivel tompábbak, mint az elől ülők. A hegyes fogak ugyanis a zsákmány csúszásmentes megragadásához kellenek, de például a teknősök páncéljának összeroppantásához ezek a tompább fogak a leginkább alkalmasak.

Dél-Amerika ház és kifutó
A tapírok és a nagy marák jól megférnek egymással a közös kifutóbanAz 1999-ben átadott Dél-Amerika ház egy nagy és két kisebb kültéri kifutóból, egy nagyröpdéből, illetve a hozzájuk tartozó belső terekből áll. A nagy kifutó lakói közül a tapírok a legtermetesebbek. Sokan talán nem is gondolnák, de ezek a furcsa megjelenésű, ősi állatok az orrszarvúakkal állnak a legközelebbi rokonságban, s valamivel távolabbról a lófélékhez is fűzi őket némi atyafiság. Elsősorban növényevőként tartjuk őket számon, de nagy ritkán előfordul, hogy apróbb állatokat is elfogyasztanak. Kiválóan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, szép időben gyakran láthatjuk őket, amint a kifutóhoz tartozó medencében pancsolnak.

A vízidisznó a legnagyobb termetű rágcsálóUgyancsak kötődik a vízi életmódhoz a vízidisznó, vagy másik nevén kapibara. Ez az állat a ma élő legnagyobb rágcsáló, a termetesebb egyedek akár 50-60 kilósra is megnőhetnek. Lábujjaik között úszóhártya feszül, füleik, szemeik és orrnyílásaik pedig a fej tetején találhatók, hogy az állatoknak ne kelljen az egész fejüket kiemelni a vízből, ha körbe szeretnének nézni, vagy csak levegőt akarnak venni. A vízi életmódhoz való alkalmazkodásra ennek a fajnak azért volt szüksége, mert természetes élőhelyén az esős évszakban rengeteg csapadék esik, az agyagos föld pedig képtelen a vizet beszívni, így óriási kiterjedésű, sekély vízzel borított területek jönnek létre. Vízidisznóink nagyszerűen érzik magukat, szinte minden évben szoktak kölykök születni.

A nagy marák nem a nyulak, az őzek, a kenguruk vagy az ugróegerek rokonai, hanem a tengerimalacok rokonsági körébe tartoznakA rágcsálók közé tartozik az ugyanitt látható nagy mara is, ez a faj azonban inkább Dél-Amerika déli részén, az ottani kiterjedt füves területeken számít őshonosnak. Megjelenésében látogatóinkat leginkább az őzekre, a nyulakra, a kengurukra és az ugróegerekre szokta emlékeztetni, de természetesen egyikükhöz sincs túl sok köze. Jóllehet pampanyulaknak is szokták nevezni ezeket az állatokat, valójában a tengerimalacok rokonsági körébe tartoznak.

A kifutó lakója még néhány nandu is. Szinte minden világrésznek megvan a maga helyi futómadara: Afrikának a strucc, Ausztráliának az emu, Új-Guineának a kazuár, Dél-Amerikának pedig a nandu, amelynek egyébként két különböző faja is ismeretes. Magasságuk a másfél métert is elérheti, súlyuk pedig általában 20 és 30 kg között szokott lenni.

A nagy kifutó mellett közvetlenül egy kisebb férőhelyet is kialakítottunk: ebben a nutriák kaptak helyet. A másként hódpatkány néven is ismert állatok a marákhoz és a vízidisznókhoz hasonlóan szintén rágcsálók. Bár eredetileg ez a faj is dél-amerikai, Magyarországon is elég ismeretesnek számít, mivel néhány évtizeddel ezelőtt országszerte tenyésztették prémesállatként, s több egészen nagy nutria telep is létezett az ország különböző pontjain. Egykori igazgatónk, Holdas Sándor még könyvet is írt a nutriák tenyésztéséről.

A nagy kifutó mögötti területen, egy külön férőhelyen kaptak helyet az ugyancsak dél-amerikai elterjedésű ormányosmedvék, más néven koatik. Ezek a mozgékony ragadozók a mosómedvékkel állnak rokonságban, és nagy ügyességgel másznak a fák ágai között. Ha pedig a talajszinten közlekednek, rendszerint a magasba emelik a farkukat, hogy a csoport többi tagja felé egyfajta „zászlóval" jelezzék, merre tartanak éppen. A koatik kifutóját a szomszédos Ausztrál Zónához tartozó Ausztrál ösvényen át lehet megközelíteni.

A kifutók lakói közül némelyik állat, így például a nagy marák akár télen is kint tartózkodhatnak, a melegigényesebb vízidisznókat és tapírokat viszont hűvösebb időben a kifutóhoz tartozó állatház belső terében tekinthetik meg a látogatók.

Nagyröpde
A Dél-Amerika házhoz tartozó nagyröpde a mókusmajmok, és néhány nagytestű papagájfaj lakhelye, sőt, az évek során még agutikkal is bővült az itt bemutatott állatfajok köre.

A mókusmajmok arról kapták a nevüket, hogy mókusügyességgel közlekednek a fák ágai közöttA halálfejes mókusmajom tartásának nagy hagyományai vannak Állatkertünkben. Ezek a virgonc, rendkívül mozgékony állatok a csuklyásmajmok rokonai, s egyik különlegességük, hogy újszülöttjeik meglehetősen nagyok az anyaállat méretéhez képest. Az ellés után teljesen kimerült anya helyett kezdetben a csoport többi tagja is sokat segít a kölyökről való gondoskodásban, sőt, ha esetleg az anya elpusztulna, egy másik felnőtt szokta vállalni a kicsi felnevelését. Jellegzetes, csicsergő hangjuk rendkívül változatos kommunikációt tesz lehetővé.
A mókusmajmokkal egy térben lakik néhány nagytestű papagáj is. A zöldszárnyú arák és a sárga-kék arák igen látványos és termetes madarak. Röpképességük mellett figyelmet érdemel, hogy csőrükkel és lábaikkal kapaszkodva mászni is kiválóan tudnak, akár a fák ágain, akár a röpde rácsán. Erőteljes csőrükkel a diót is könnyűszerrel feltörik.
Amíg a mókusmajmok és az arák a nagyröpde magasabb régióit részesítik előnyben, a talajszinten is van élet. Itt laknak ugyanis az agutik. Ez a talajrakó rágcsáló arról nevezetes, hogy a lomkoronaszintről lehulló finomságokkal, például gyümölcsökkel, magvakkal táplálkozik. Amit nem eszik meg azonnal, azt általában el szokta rejteni, de mivel rendszerint nagyon sok ilyen rejtekhelyet hoz létre, egy részükről pedig hajlamos megfeledkezni, őshazájukban gyakran megesik, hogy az elásott, de elfelejtett magvakkal ők ültetik újra az esőerdőket.

Fácános
A törpe marák tartásába nemrégiben fogott bele az ÁllatkertAz 1909 és 1912 között, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint, erdélyi „fatornyos" stílusban épült Fácános, más néven Fácánház eredetileg valóban különféle fácánok bemutatóhelye volt, de már évtizedek óta más állatokat láthat itt a közönség. Így a fácánokra utaló név inkább csak a hagyományok, az épület múltja miatt maradt meg.

A Fácánosban jelenleg bemutatott fajok tematikailag két zónához is sorolhatók. Az L-alakú épület hosszabbik szárnyában ugyanis főleg a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok kaptak helyet, jóllehet akadnak köztük olyanok is – például a skarlát íbisz – , amelyik amúgy Dél-Amerikában honos. Az épület rövidebb szárnyában viszont kifejezetten újvilági fajokat láthatnak a látogatók. Köztük például kaliforniai kontyosfürjeket, gyapjas csincsillákat, illetve törpe marákat is. Ez utóbbiak a Dél-Amerika kifutóban látható nagy marák jóval kisebb termetű rokonai.

Ahogy az Állatkert más részein, az America Tropicana Zónában is mindig van valamilyen újdonság. Új állatok érkeznek, kisállatok jönnek a világra, vagy más aktuális érdekességről tudunk beszámolni. Ezeket az újdonságokat, az állatainkról szóló legfrissebb híreket itt lehet elolvasni.