Nyitvatartás

H-P:9.00-17.00 Szo-V:9.00-17.30
Bővebben>>>Tavasz

Jegyárak, jegyvásárlás

Felnőtt jegy: 5000 HUF Gyermek jegy: 3500 HUF

Vidámpark

FőbejáratA Vidámpark 1950. május 22-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Vagyis 63 éve létezett, amikor 2013-ban bezárták. Ezt a tényt nehéz összeegyeztetni azzal a hiedelemmel, amelyet a bezáráskor a sajtó is tényként közölt, hogy a Vidámpark 175 évnyi működés után szűnt volna meg. Hiszen ez a szám még akkor sem jön ki, ha a Vidámparkkal egyébként messze nem azonos Angolpark 1910-es megnyitását vesszük kiindulópontnak. Az persze igaz, hogy az első mutatványos vállalkozók az 1830-as évek táján jelentek meg az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetben, a mai 1956-os emlékmű környékén. De ez alapján 175 éves múltat tulajdonítani a Vidámparknak nagyjából olyan, mintha egy belvárosi kocsma nyolcszáz esztendősnek hirdetné magát azon az alapon, hogy Pesten már az Árpád-korban is mértek sört.

A Vidámpark jelenősen különbözött is a vurstlitól, illetve az Angolparktól is. A különbség egyrészt a tulajdoni viszonyokban, másrészt a célcsoportban mutatkozik meg leginkább. A vurstli története során az 1830-as évektől kezdve egészen a második világháborúig az összes játéküzem vállalkozói alapon működött. A sikeres mutatványosok jó módba jutottak, a kevésbé sikeresek pedig tönkrementek. Ugyanez volt a helyzet az Angolparkban is, amely a Meinhard-família üzleti vállalkozásaként működött. Mindezekkel szemben a Vidámpark állami, illetve önkormányzati tulajdonban volt, így a beruházásokat és a veszteséges időszakban a veszteséget közpénzből kellett finanszírozni, úgy, hogy a vidámparki mutatványos szórakoztatás valójában nem is számít közfeladatnak.

A másik lényeges különbség a Vidámpark és a régi vurstli, illetve az Angolpark között az volt, hogy a Vidámpark programjai jelentős részben a gyermekekre, illetve a gyermekkel érkező családokra voltak szabva. Ez a vurstlira és az Angolparkra egyáltalán nem volt jellemző. Aki járt a Vidámparkba, nehezen tudta volna elképzelni, hogy ott tánclokál vagy varietéműsort kínáló étterem működjön, s este kilenc és éjfél között legyen a legnagyobb élet. Az egykori Angolparkban azonban ez volt a helyzet.

A kis vidámpark 1956-ban, háttérben a régi óriáskerékkelKülönbségnek tekinthetjük azt is, hogy amíg az Angolparkban és a vurstliban érvényesült a társadalmi osztályok elkülönülése (a munkásság a vurstliba, a középosztály az Angolparkba járt inkább), a Vidámpark az osztály nélküli társadalomra való törekvés jegyében éppenséggel azzal a koncepcióval jött létre, hogy a dolgozó tömegek gyerekeinek, családjainak teremtsenek alkalmat a szórakozásra.

Azt persze távolról sem lehet állítani, hogy a semmiféle köze ne lett volna a vurstlihoz és az Angolparkhoz. Ez azonban mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy a Vidámparkot a vurstli és az Angolpark korábbi területén hozták létre 1950-ben, s ebből következett az is, hogy a Vidámpark a régi vurstli és Angolpark ekkoriban még létező játéküzemeit is megörökölte.

A megnyitás utáni években az örökölt játékok mellett fokozatosan újak épültek. Ezeket, s a régi játékokat is, a kornak megfelelő látvánnyal, berendezéssel, koncepcióval látták el, lényegében agitációs céllal. Ezt a korszakot elevenítette fel Bacsó Péter A tanú című híres filmje is, amelynek egyik jelenetében a vidámparki igazgatóvá kinevezett Pelikán József gátőr a szellemvasutat a „szocialista szellem vasútjává" alakíttatta át. Erre ugyan a valóságban nem került sor, de a szellemvasút tényleg átalakult, viharvasút lett belőle. A rémisztő képek, csontvázak és más effélék helyett a diorámák azt mutatták be, hogy a dolgozó ember hogyan győzi le a természet erőit. Az álomvasút helyén épült robogó (amely a legutóbbi időkben dzsungel mesevasút néven volt ismert, de a kulcscsomóján lévő bárcán még mindig a robogó felirat áll) pedig a régi és az új falu képeit mutatta be, a pálya végén Moszkva és Budapest képeivel. Bár ez a tematika az ötvenes évek végével eltűnt, a viharvasút név egészen a közelmúltig megmaradt.

A Vidámpark 1959-ből való térképén számos olyan játék és létesítmény látható, amelynek mára híre-hamva sem maradt, sőt, már az 1980-as években sem voltak meg. Ilyen a kisvasút, amelynek vonala a mai parkolótól vezetett a kerítés mentén az irodaépületig, a csónak körhinta, amely a főbejárattól balra állt, a hajóhinta, a kuglipálya, a krinolin, a „Velence", a ródli, a karikadobáló, az ütőerő mérő, a csónak lesikló pálya, a „repcsi" körhinta, vagy éppen a revü épület. Látható még rajta a régi óriáskerék, amely a kis vidámpark szélén állt. Ezt az óriáskereket egyébként az 1960-as évek végén bontották le, pótlására 1974-ben a terület egy másik pontján állították fel a szovjet gyártmányú sokkal nagyobb, de lényegesen lassabban forgó panorámakereket, amelyet azonban a közönség a régi mintájára továbbra is óriáskerék néven emlegetett egészen a Vidámpark bezárásáig. Az erdei útvesztő is az 1950-es évek látványossága volt, később egy kisebb planetárium, majd játékterem működött végül kisdodzsem és lézer céllövölde működött ugyanebben az épületben.

A Vidámpark térképe 1959-ben

Az 1980-as évek vidámparki játékaira már többen emlékezhetnek. Például az űrrakétára, amelyet 1981-ben állítottak fel, vagy a ciklonra, amelyet a hullámvasút korszerűbb, fémvázas alternatívájaként az 1970-es évek legvégén létesült. 1987-ben nyílt meg az új elvarázsolt kastély is, amelynek felépítését az tette szükségessé, hogy az eredeti épület még 1979-ben leégett.

A rendszerváltoztatás utáni időkben a break dance, a pirat, a looping star, a T-rex, a kukomotív és más hasonló játékok váltak meghatározóvá, természetesen a régi játékok mellett. De ez már a Vidámpark történetének az a korszaka, amelyre a közelmúltból is jól emlékezhet mindenki. Érdekes azonban, hogy a Vidámpark bezárásakor sok olyan véleményt is hallani lehetett, amelyek a bezárás kapcsán az űrrakéta, a ciklon és még sok más olyan játék megmaradása miatt is kifejezték aggodalmukat, amelyek valójában akkor már évek, évtizedek óta nem voltak meg.

Amikor 2012-ben a Fővárosi Közgyűlés a Vidámpark bezárásáról döntött, elterjedt az a téves vélekedés, hogy a bezárásra azért van szükség, mert kell a hely az Állatkert bővítésére. Az persze igaz, hogy az Állatkertnek jól jött a terület, de már évtizedekkel korábban is így volt, ám ez korábban egyáltalán nem volt szempont a Vidámpark vonatkozásában.

Valójában az elmúlt több mint fél évszázadod végigkísérte az a törekvés, hogy az Állatkert szűkös területét valamilyen módon bővíteni lehessen. Az 1950-es években a Széchenyi Gyógyfürdő mögötti zónát szerette volna megkapni a kert. Az 1960-as években, a Hűvösvölgyben kialakítandó ikerintézmény megvalósításával remélték a problémát megoldani. Az 1970-es és 1980-as évek fordulóján a Hajógyári-, vagy a Palota-szigeten szerettek volna teret nyerni az Állatkert gyarapításához, az 1990-es években pedig az került szóba, hogy Gödöllő térségében jutna új területhez a kert a városligeti telek megtartása mellett. Igény tehát korábban is volt a terület bővítésére, de erre végül soha nem került sor. Éppen ellenkezőleg történt, hiszen például a Vidámpark területének egy részét is az Állatkerttől csatolták el annak idején. Az a lehetőség, hogy az Állatkert területének gyarapítását a Vidámpark felé lehetne megoldani, csak attól kezdve került szóba, amióta a Vidámpark felett gazdasági szempontból viharfelhők kezdtek el tornyosulni.

A rendszerváltoztatás után a Vidámpark egészen más helyzetbe került, mint amilyen viszonyok között a megelőző évtizedekben működött. A múltban ugyanis minimális volt a konkurencia, nem jelentett problémát a tömeges látogatottság fenntartása. Az elmúlt bő húsz évben viszont egyre többféle szabadidő eltöltési mód közül választhatott a közönség. Ehhez hozzájárult például az internet megjelenése, a bevásárlóközpontok számának gyarapodása és számos más tényező is. Ráadásul a szabadidős szolgáltatások piacán belül a kifejezetten vidámparki jellegű programlehetőségek szektorában is komoly versenytársak jelentek meg. Ennek legelső szembeötlő jele a „holland vidámpark" volt, amely az 1995-ös szezonban működött a Felvonulási téren, a mai Ötvenhatosok terén. Azóta sok más hasonló mutatványos vállalkozás is jelentkezett, legutóbb a „Sziget Eye" óriáskerék, amely 2013 nyarán nemcsak a Sziget Fesztiválon, hanem előtte az Erzsébet téren is felállításra került. Emellett Budapest vonzáskörzetében két vízi vidámparknak nevezhető létesítményt is megnyitottak. A magyarországi szabadidős programkínálat bővülése mellett az országhatárok átjárhatóvá válása és az utazási lehetőségek nyomán a külföldi szórakoztató parkokkal, a bécsi Praterrel, vagy akár a Párizs melletti Eurodisneyland-del is versenyezni kellett.

Adottságainál fogva a Vidámpark nem tudott megfelelően reagálni a megváltozott körülményekhez, így látogatottsága jelentősen lecsökkent. A rendszerváltoztatás óta látogatóinak több mint kétharmadát elveszítette, a működés fenntartásának biztosításához pedig már 1996-ban hiteleket kellett felvennie.
A hitelek az idők során tovább növekedtek. 2009-ben az ún. rulírozó hitel összege már 300 millió forint, az eszközbeszerzési hitel összege további 250 millió forint volt. A működés fenntartásának biztosítása mellett tehát már a hiteltörlesztésről is gondoskodni kellett. A Főpolgármesteri Hivatal 2010 januárjában revizori vizsgálatot rendelt el és már-már a csődvédelem kérdése is felmerült. Végül azonban az történt, hogy a főváros még az év elején megszavazott 20 millió forintot a Vidámparknak, hogy a dolgozók bérét kifizethesse, majd a nyár folyamán 100 millió forint tulajdonosi kölcsönt és további 100 millió forint vissza nem térítendő támogatást biztosított a társaságnak a likviditás fenntartására. Ahhoz, hogy a 2010-es szezonban a Vidámpark egyáltalán megnyílhasson, egy együttműködési megállapodás keretében az Állatkert is segítséget nyújtott.

Az utolsó négy évben a fővárosnak összesen mintegy egymilliárd forintjába került a Vidámpark működésének fenntartása, amely összeg azonban csak a legalapvetőbb feladatokra volt elég, ebből sem fejlesztésekre, sem korszerűsítésekre nem futotta. Meggondolva azt, hogy a Vidámpark nem közfeladatot lát el, csupán szórakoztató funkcióval bír, nyilvánvaló, hogy tartósan nem képzelhető el olyan helyzet, amelyben a Vidámpark fenntartása csak a fővárosi költségvetést terhelő „pénzügyi lélegeztető gépre" kapcsolva lehetséges. Főleg úgy, hogy egyes közfeladatokat ellátó fővárosi intézmények támogatását viszont csökkenteni volt kénytelen a városvezetés. Például a közfeladatot ellátó intézmények közé tartozó Állatkert működési támogatása is évről évre csökkent ebben az időszakban. Ehhez még hozzávehetjük azt a tényt is, hogy a Vidámpark színvonala eközben jelentősen elmaradt a hasonló európai intézményekétől, jegyárai viszont igen magasak voltak (az állatkerti jegyárak kétszeresét tették ki).

A Vidámpark nehézségei az elmúlt években már közismertek voltak mindazok számára, akik követik a híradásokat. Hiszen a sajtó már 2010-ben több alkalommal beszámolt a kialakult helyzetről. Nyilvánvaló volt, hogy a Vidámpark ebben a formában nem tartható fenn. Megmaradásához komoly korszerűsítésre lett volna szükség, de erre sem alkalmas helye, sem elegendő bevétele, sem érdeklődő befektetője nem volt. A kialakult nagy mutatványos gépes mutatványosság színvonalának emelése, de még a fenntartása is jelentős közpénzeket emésztett fel, miközben a mutatványos szolgáltatás nem is közfeladat, hanem egyértelműen a piac dolga.

Mindezek megfontolása vezetett végül ahhoz a döntéshez, hogy a Budapesti Vidám Park Zrt. szüntesse be egyre nagyobb veszteséget halmozó tevékenységét az 1950 óta használt ligeti telephelyén. A döntést a Fővárosi Közgyűlés 2012. november 28-án hozta meg 20 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett. A 2465/2012.(11.28.) számú határozat értelmében a Budapesti Vidám Park Zrt. 2013. szeptember 30. dátummal szüntette meg alaptevékenységét a Városliget területén.

A területet, amelyen korábban a Vidámpark működött, a közgyűlés döntésének értelmében az Állatkert kapta meg. Ez egyrészt segít enyhíteni az Állatkert évtizedek óta fennálló területínségét, másrészt az Állatkert a műemléki létesítmények fenntartásával és üzemeltetésével kapcsolatos tapasztalatai és eredményei alapján alkalmas arra, hogy a Vidámpark megőrzésre érdemes, értéket képviselő, műemléki oltalom alatt álló játékait a továbbiakban is megőrizze. A megszavazott közgyűlési határozatok egyike – egészen pontosan a 2465/2012.(11.28.) számú – ezzel a kérdéssel külön is foglalkozik, mivel azt tartalmazza, hogy ezek megóvásáról a terület jövőbeni gazdája, a Fővárosi Állat- és Növénykert gondoskodik.

A Vidámpark tehát 2013. szeptember 30-án este 7 órakor zárta be végleg kapuit a látogatók előtt, s az ezt követő hónapokban a társaság felszámolása, illetve az értékesített játékok leszerelése és elszállítása történt meg. A Fővárosi Állat- és Növénykert jogi értelemben ugyan már 2013 márciusában átvette a területet, a napi fenntartás gyakorlati átvételére 2014 februárjában került sor.