JátszadoZOO 2018. szeptember 27.

Néhány állatunk, köztük az orrszarvúak, a zebramungók, a szurikáták és az ecsetfülű disznók nemrégiben új játékszereket kaptak. Az eseményt meg is örökítettük, így legújabb kisfilmünkben azoknak is be tudjuk mutatni, akik nem voltak jelent a helyszínen.

De vajon mi szükség van arra, hogy ezek az állatok játszanak? Nos, az állatkerti állatok tartása során nemcsak a megfelelő elhelyezésről, takarmányozásról, gondozásról vagy épp egészségvédelemről kell gondoskodni, hanem programot, elfoglaltságot is kell adni az állatoknak. A szabad természetben élő állatoknak ugyanis nagyon sok a dolguk: úgyszólván az egész napjuk rámegy arra, hogy mindenről gondoskodjanak, amire életben maradásukhoz szükség van. Táplálékot kell szerezni, ivóvizet és búvóhelyet kell találni, menekülni kell a ragadozók elől, meg kell védeni a területet és az erőforrásokat a betolakodóktól, és persze párt is kell találni. Az életük meglehetősen küzdelmes, így legtöbbjük nem is él olyan sokáig, mint állatkertben tartott fajtársaik.

Az állatkerti állatok élete sokkal kényelmesebb. Nem nagyon kell küzdeni, hiszen az állatkerti dolgozók, állatgondozók, állatorvosok és más munkatársak hada dolgozik azon, hogy az állatok mindent megkapjanak, amire szükségük van. A „puhább" feltételek miatt az állatok életteljesítménye, így élettartamuk és szaporaságuk is jobb szokott lenni az állatkertben, mint a vadonban. Ugyanakkor azáltal, hogy mindent készen megkapnak, az állatoknak sok fölös szabadidejük marad, amelyet ha nem töltünk ki megfelelő elfoglaltsággal, az állatok unatkozni kezdenek.

A környezetgazdagítást, vagyis azt, hogy az állatok számára programot biztosítsunk, sokan új irányzatnak tekintik, pedig különféle előzményei már csaknem évszázados múltra tekintenek vissza, és magát a „környezetgazdagítás", illetve „viselkedés-gazdagítás" kifejezést is több mint negyven éve alkotta meg Hal Markowitz, a San Francisco-i Állami Egyetem professzora.

A környezetgazdagításnak több módja van: a táplálék furfangos kínálásától kezdve a különféle berendezési tárgyakig, játékokig számos mód van arra, hogy az állatok viselkedését megfelelő módon stimuláljuk. Ráadásul ezek a módszerek legtöbbször össze is kapcsolhatók.

Állatkertünkben már a régi időben sem volt ritkaság, hogy egyes állatok különféle játékszereket kaptak. A nagymacskáknál és a medvéknél például a múltban sokszor helyeztek el láncra felkötött gumiabroncsokat, sőt, az egyik mocsári kengurunak még 

egy boxzsákja is volt, amelyet az állat gyakran próbált meg móresre tanítani. Manapság persze már speciális, kifejezetten az állatkerti állatok számára kifejlesztett játékszerek is beszerezhetők. Az ilyen játékokkal, akárcsak a gyermekjátékok esetében, nagyon magasak a minőségi követelmények. Egyrészt biztonságosnak kell lenniük, azaz semmilyen sérülést okozó részt vagy egészségre káros anyagot nem tartalmazhatnak. De ugyanakkor kellően strapabírónak is kell lenniük, aminek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni mondjuk olyankor, amikor egy kéttonnás orrszarvú számára szeretnénk megfelelő labdát szerezni.

A legutóbbi alkalommal – amint már említettük – épp az orrszarvúak, valamint a zebramungók, a szurikáták, az ecsetfülű disznók, és még néhány más állat, köztük a zebrák és a vadbivalyok számára szereztünk be egy nagyobb adag játékot. Jobban mondva az Állatkerti Alapítvány vásárolta meg őket az Állatkertnek azokból a támogatásokból, amelyek az Alapítványhoz az örökbefogadásokból, a személyi jövedelemadó egy százalékénak felajánlásából, és egyéb forrásokból befolyt.

Az orrszarvúak számára beszerzett labdák nagy falvastagságú, szinte elpusztíthatatlan játékok. Az orrszarvúak szívesen lökdösik, taszigálják őket, ráadásul plusz gondolkodnivalót ad nekik az a tény, hogy a kifutó nem teljesen sík, a labda pedig mindig lefele gurul a lejtőn. A mangusztaféléknek szánt, finomságokkal megtölthető labdák pedig nem egyszerűen csak üregesek, hanem valóságos labirintus van a belsejükben. Így a töltőnyíláson betöltött finomság, lisztkukac, mazsola, vagy más, a kisemlősök által kedvelt finomság nem pereg ki olyan könnyen a lyukakon. Az állatoknak ide-oda kell görgetniük a játékot, hogy ínycsiklandó tartalmát „kipecázzák".

Természetesen más állatoknak is vannak játékaik. Például az elefántoknak. Néhány hónappal ezelőtt kisfilmen is megmutattuk, milyen jókat „vízilabdázik" Arun, a novemberben született kiselefánt.