Az állatvilág atlétái 2023. augusztus 21.
Az állatvilág iránt érdeklődők biztosan találkoztak már olyan összesítésekkel, amelyben a különféle állati rekordokat listázzák. Ami a sebességet illeti, a szárazföldi állatok között a gepárdot szokták az élre tenni, hiszen ezek a macskafélék akár 110 km/órás száguldásra is képesek, még ha csak viszonylag rövid ideig is. Ezt a teljesítményt ugyan vannak, akik lesajnálják, mondván, az ember által létrehozott járművek, mondjuk egy gépkocsi, ennél jóval nagyobb sebességre is képesek. Itt azonban érdemes hozzátenni, hogy a gepárd „terepen" fut ilyen gyorsan, s ha a terepjárólat nézzük, mindjárt nem olyan egyértelmű a technikai fölény. Persze a repülő állatok között akadnak a gepárdnál gyorsabbak is, közülük a vándorsólyom lenne a rekorder.
A leghosszabb ugrásra a nagyobb testű kenguruk képesek, a legmagasabbra pedig a cetek, közülük a legmozgékonyabb delfinek, vagy mondjuk a hosszúszárnyú bálnák ugranak a legmagasabbra. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy más eredményt kapunk, ha az abszolút hosszt vagy magasságot nézzük, és mást, ha az állat méretéhez viszonyítjuk a teljesítményt. Vannak például olyan ízeltlábúak, amelyek akkorát tudnak ugrani saját méreteikhez képest, mintha mi emberek helyből átugranánk egy tízemeletes házat.
Az Állatkertünkben is látható fajok közül a leggyorsabban valószínűleg a mhorr gazellák képesek száguldani, de a zebrák is komoly éremesélyesek lennének. Távolugrásban (vagy inkább hármasugrásban?) egyértelműen a kormos kengurunak is nevezett nyugati szürke óriáskenguruk végeznének az élen, s bár ők nemcsak messzire, hanem szükség esetén magasra is fel tudnak ugrani, Állatkertünk magasugró rekorderei – ha a versenyből kizárjuk azokat a madarakat, akik szárnycsapásokkal segítenék az emelkedést – a perzsa leopárdok lennének.
Bár az állatvilág atlétáival kapcsolatos cikkünknek természetesen az épp Budapesten zajló atlétikai világbajnokság az apropója, az állati és az emberei teljesítmények között sok különbség van. Az egyik különbség az, hogy az állatok – mondjuk egy fürge szurikáta vagy egy megfontoltan haladó sarkantyús teknős – között természetadta, a különféle életmódokhoz való alkalmazás következtében kialakult különbség van például a gyorsaság, vagy az ugróképesség tekintetében. Az atlétikai VB versenyzői viszont mind a Homo sapiens fajhoz tartoznak, tehát valódi és méltányos versenyhelyzetben vannak. A másik különbség pedig az, hogy amíg az állatoknál a szélsebes futás, vagy a nagy ugrások a túlélés, a ragadozók elől való menekülés vagy éppen a zsákmányszerzés záloga, amire az állatkertekben nincs túl sok szükség, hiszen itt nem kell nap mint nap megküzdeni a túlélésért (ezért van az, hogy az állatkerti állatok rendszerint jóval tovább élnek vadonbeli fajtársaiknál). Az élsportban inkább az a cél, hogy a sportolók saját teljesítőképességük határait igyekeznek kiterjeszteni nemes versengésben. Ehhez mi is sok sikert, a résztvevő atlétáknak életük legjobb eredményeit kívánjuk, s persze külön is szurkolunk a mieinknek. Hajrá, magyarok!
Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.