Elefánthalak a Varázshegyben 2024. április 13.

Állatkertünk barátai jól tudhatják, hogy nálunk nemcsak a közismert, csaknem minden nagyobb állatkertben megtalálható fajok láthatók, hanem a nagyközönség körében kevésbé ismert állatcsoportok képviselőivel is foglalkozunk. Tesszük ezt azért, mert küldetésünknek tekintjük, hogy az élővilág egyik legfőbb jellegzetességét, a sokféleséget kellőképpen érzékeltessük látogatóinkkal, és persze annak is nagyon örülünk, ha egy-egy állatkerti látogatás alkalmával a minket felkereső érdeklődők olyan fajokat is megismernek, amelyekről esetleg korábban nem is hallottak. A teljes értékű állatkerti élményhez ugyanis úgy gondoljuk, hogy a felfedezés élménye is hozzátartozik.

Tulajdonképpen ez a fő célunk az elefánthal, más néven elefántorrú hal bemutatásával is. A faj nem most először látható nálunk, hiszen már az 1960-as évek derekán, illetve később is foglalkoztunk velük, de az elmúlt években teljesen hiányoztak Állatkertünkből. Néhány hete azonban a Varázshegy pinceszintjén található Őstenger bemutatóhelyen, ahol persze nemcsak tengeri, hanem édesvízi fajokat is bemutatunk, elefánthalakkal is találkozhat a közönség.

Azt talán mondanunk sem kell, hogy az elefánthal a fejének elülső részén található, ormányszerű nyúlványról kapta a nevét. Ennek az „ormánynak" azonban nincs nyílás a végén, és nem a szájnyílás fölött, hanem éppen ellenkezőleg, alatta található. Az állat elsősorban érzékszervként veszi hasznát a táplálék felkutatása során.

Az elefánthal Nyugat- és Közép-Afrika folyóiban honos, főként a Kongó és a Niger folyók vízgyűjtő területén. Táplálékát, amely kisebb férgekből és más vízi gerinctelenekből áll, az éjszakai órákban kutatja fel, ezért alkalmazkodott a nagyon kevés fényben, sőt, a teljes vaksötétben való tájékozódáshoz is. Különleges felépítésű szemei még egészen gyenge fényben is szolgálatára vannak, ám ennél sokkal érdekesebb, hogy a tájékozódáshoz elsősorban az elektromosságot használja. A faroknyélben található elektromos szerve segítségével elektromos impulzusokat hoz létre, és gyenge elektromos teret kelt a teste körül. Úszás közben, ahogy a különböző vezetőképességű tereptárgyak között halad, érzékeli az elektromos mezőben bekövetkező torzulásokat, és ez alapján elég nagy pontosságú képet alkot környezetéről. Elektromos érzékszervével, amely még az „ormányra" is kiterjed, a zsákmányállatok izommozgása által keltett elektromosságot is érzékeli. Sőt az ormányszerű, mozgékony nyúlvánnyal még szagolni, ízlelni is tud, így az aljzatban megbújó táplálékot is képes könnyedén felkutatni.

Az elektromos impulzusokat egyébként nemcsak tájékozódásra használják, hanem az egyes állatok ennek segítségével kommunikálnak egymással.

Mivel a tájékozódásra használt elektromos impulzusok gyakoriságát a vízminőség is befolyásolja, az 1980-az években Angliában végeztek olyan kutatásokat, amelynek során az elefánthalakat a vizek szennyezettségének mérésére használták. Az akváriumokban tartott halaknak különböző vízmintákat adtak, és műszerrel detektálták az állatok által keltett elektromos impulzusok gyakoriságát.

Kíváncsi vagy, hogy mi történt mostanában még az Állatkertben? Ide kattintva elolvashatod további híreinket.