Fogak az állatvilágban 2019. március 20.

Mindenki tudja, hogy egyes állatoknak vannak fogaik, éspedig sokszor igencsak szembeötlőek. de vannak olyan állatok is, amelyeknél a fogazat teljesen hiányzik. A nagymacskáknak például kifejezetten erőteljes fogazatuk van, a madaraknak viszont egyáltalán nincsenek fogaik. Vagy ott vannak a krokodilok. Kitátott szájukban jól láthatók a hegyes, kúpos fogak, de mondjuk a pókoknál hiába is keresnénk ilyeneket. Vajon mitől függ, hogy melyik állatnak van foga, és melyiknek nincs?

Fogazat, rokonság, életmód
Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a fogak alapvetően a gerinces állatokra jellemzőek. Persze közülük sincs mindenkinek, s akiknek van, azoknak is nagyon különböző fogazatuk lehet. Valódi, fogmederben ülő, gyökeres fogaik csak az emlősöknek, és a hüllők közül a krokodiloknak vannak, a többi gerincesnél, ahol egyáltalán van fogazat, az úgynevezett ránőtt fogakból áll. Természetesen a ránőtt fogak is igen hatékonyak tudnak lenni, gondoljunk csak a cápák fogazatára, vagy épp a mérgeskígyók méregfogaira! A madaraknál a fogazat teljesen hiányzik: őseiknek, akik az ősi hüllők közé tartoztak, még voltak fogaik, ám a repülő életmódhoz való alkalmazkodás jegyében a fogakkal teli állkapcsot a madaraknál a szaruanyagú, és ezért sokkal könnyebb csőr váltotta fel.

A hüllők, a kétéltűek és természetesen a halak között is vannak olyan fajok, amelyek fogazattal rendelkeznek, de a fogak jelenlétez ezeknél az állatcsoportoknál nem általános. Ha viszont vannak fogaik, azok minden esetben a táplálék megragadását szolgálják, rágni nem nagyon lehet velük. Az elveszett fogak rendszerint könnyen pótlódnak (a cápáknál ez kifejezetten jellemző, szinte „futószalagszerűen" képződnek az újabb és újabb fogak), és általában az is jellemző, hogy a fogazat alakban és méretben is szinte azonos fogakból épül fel. Ezt nevezik egynemű (homodont) fogazatnak.

Az emlősöknél viszont a valódi, fogmederben ülő fogak rendszerint különnemű (heterodont) fogazatot alkotnak, ami azt jelenti, hogy többféle típusú fog dolgozik együtt. A metszőfogak részben a táplálék megragadását, részben a harapást, a falat leválasztását szolgálják. A szemfogak – régies nevükön „ebfogak" szerepe sokféle, van, amelyiknek szintén a táplálék megragadása a legfőbb funkciója, de sok ragadozó a zsákmány beleinek kiontására használja. Emellett a táplálkozáson kívül igen gyakran fegyverként is szerephez jut. A zápfogak vagy őrlőfogak fő feladata rágás, a táplálék megőrlése, péppé zúzása. Két típusukat is megkülönböztetik, vannak kisőrlők, vagy előzápfogak, valamint nagyőrlők vagy utózápfogak.

Az emlősök fogazatának alaptípusa tehát metszőfogakból, szemfogakból és őrlőfogakból áll. Azt azonban, hogy egy-egy fajnál mindegyik típus megvan-e, és melyikből hány fog összesen, az életmód, a táplálkozás jelentősen befolyásolja. Akadnak például olyan emlősök, amelyeknél a fogak az évmilliók során teljesen eltűntek, mert a szóban forgó állatok olyan táplálkozást folytatnak, amelyhez nincs szükség fogakra. A sörényes hangyászok például ilyen állatoknak számítanak. Más fajoknál a fogazat az idők során újra leegyszerűsödött, újra egyneművé vált, mint ahogy ez a fogas cetek, delfinek esetében történt. Egyes fajoknál a fogak agyarakká módosultak: agyar nemcsak szemfogból lehet: az elefántok agyara például módosult metszőfog.

Különleges metszőfoguk van a rágcsálóknak: a jellegzetes, páros metszőfogakról közismert, hogy az állat egész életében folyamatosan növekednek. Ez általában jellemző az ilyen típusú, nyílt gyökerű fogakra. A kemény zománc azonban a legtöbb rágcsálónál csak a metszőfogak külső oldalát fedi, elsősorban azért, hogy a fog kopása „önélező" módon menjen végbe. A jellegzetes rágcsáló metszőfogak talán a hódoknál látszanak a legjobban.

Fogképlet és fogfelszín
Azt, hogy a különböző típusú fogakból mennyi van egy fogazatban, fogképlet segítségével írjuk le, amely mindig csak az egyik oldal fogait számlálja össze, hiszen bal és jobb oldalon ugyanannyi fog szokott lenni. Az ember fogképlete például 2/2 1/1 2/2 3/3, ami azt jelenti, hogy metszőfogból alul és felül is kettő-kettő van egy oldalon, szemfogból 1, kisőrlőfogból 2, nagyőrlőfogból pedig 3, s ha az összes számot összeadjuk, és megszorozzuk kettővel (hiszen csak az egyik oldal fogait néztük), akkor megkapjuk, hogy az ember szájában 32 fog van. Ez a fogazat az emberen kívül az emberszabású majmokra, illetve az cerkóffélékre is jellemző, csupán annyi a különbség, hogy a csimpánzok, gorillák, orangutánok, gibbonok, cerkófok és páviánok szemfogai jóval fejlettebbek a miénknél. Más majmoknál, például a csuklyásmajmoknál már a fogak száma is eltérő.
Egészen más fogazata van például a vízilónak, amelynek 2/1-2 1/1 4/4 3/3 a fogképlete, vagyis az ember 20 zápfogával szemben nekik 28 őrlőfoguk van. Még feltűnőbb azonban, hogy a négy szemfog és egy pár alsó metszőfog is agyarszerűen megnövekedett.
Nagyok a különbségek a különféle emlősök őrlőfogainak felépítésében, rágófelületükben is. Az iskolákban úgy tanítják, hogy a gumós zápfogak a mindenevő, a redős zápfogak a növényevő, a tarajos zápfogak pedig a ragadozókra jellemzőek. Ez alapvetően így is van, de a valóságban az őrlőfogak felszíne annyira változatos, hogy a fenti háromnál sokkal több típust különböztetnek meg azok a szakemberek, akik az állatok fogazatával foglalkoznak.

Állatkerti fogászat
Ahogy az embereknél, úgy az állatoknál is előfordulhatnak fogászati problémák. A természetben erre nem nagyon van megoldás. Szerencsés esetben a probléma olyan jellegű, hogy az állat azzal együtt is életképes, ám ha nem, a vadonbeli éles versenyben könnyen alulmaradhat. A fájós fog komoly probléma, bár sok állat ilyenkor olyan gyógynövényeket fogyaszt, amelyek valamelyest csökkentik a fájdalmat.

Az állatkertekben szerencsére sokkal jobb megoldások is vannak, olyannyira, hogy a vadállatok fogászata az állatkerti állatorvosláson belül külön irányzatnak számít. A kezelés nem mindig egyszerű: van, hogy a méretek óriásiak – például az elefántok fogászatánál - , van, hogy rettentő nehéz a fogakhoz hozzáférni. Az állatkerti állatok fogászatának egyik nemzetközi szaktekintélyének saját bevallása szerint a legnehezebb beavatkozás az volt, amikor egy földimalac egyik fogát kellett eltávolítania. Mivel ez az állat nem tudja nagyra nyitni a száját, a fogat az alsó állkapocsból a felső állkapcson keresztül kellett kihúzni.

Ha nem is mindennapos dolog, időről időre a Fővárosi Állat- és Növénykertben is előfordulnak különleges fogászati beavatkozások. Ezek persze jobbára altatásban történnek, mivel a páciensek nem igazán együttműködőek.

Az egyik legemlékezetesebb ilyen eset egykori elefántbikánk agyarműtétje volt. Az állat ugyanis gyakran volt agresszív, és az idők során letördelte az agyarát. Megnyílt a fog belsejében található pulpaüreg, amely aztán elfertőződött és nagy fájdalmakat okozott az állatnak. A pulpaüreget tehát ki kellett fúrni, fertőtleníteni, majd megfelelő módon lezárni. Ez a beavatkozás, amelyre 1994 őszén került sor, a maga korában óriási feltűnést keltett, szinte minden sajtótermék, minden médium beszámolt róla.

Persze voltak más érdekes fogászati esetek is. 1998-ban például Lieselnél, ma is élő nőstény gorillánknál volt szükség egy nagyobb szájsebészeti beavatkozásra, 2011-ben pedig az egyik tigrisünk szemfogát kellett kezelni. Természetesen ezekre is altatásban került sor, hiszen sem a gorillát, sem a tigrist nem kérhetjük meg, hogy nyugodtan tűrje a kezelést, és ne tegyen kárt közben az azt végző állatorvosokban.