Megújulás a Bagolyvártól a Pálmaházig 2016. szeptember 8.
Az Állatkert múltjáról szóló jubileumi cikksorozatunk legutóbbi részében azt kezdtük el áttekinteni, hogy miként újultak meg az állatkerti létesítmények az elmúlt bő két évtizedben. Szó esett például a Főkapu, a Madagaszkár-ház, az emberszabású majmoknak otthont adó épület, az Elefántház és a Nagyszikla újjászületéséről, illetve a Szavanna-komplexum, a Mérgesház és az India-ház létesítéséről. Mostani írásunkban a Bagolyvár, a Kisszikla és környéke, a Pálmaház és az Akvárium újjászületéséről, a Dél-Amerika és az Ausztrál zóna, valamint a Xántus János-ház kialakításáról esik szó.
A Bagolyvár voltaképpen az Állatkert legrégebbi épülete, hiszen már a megnyitáskor, 1866-ban is állt. Eredetileg Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervei szerint építették fel, majd 1909 és 1912 között, amikor az Állatkert nagy átépítése volt, a Bagolyvárat korábbi helyéről a kert egy másik pontjára helyezték át, s némileg változtatva újra felépítették. A már eleve romnak épült Bagolyvárhoz az 1980-as évek derekán több új épületszárnyat is csatoltak, kialakítva az akkori „farkastanyát”, illetve teljesen új bemutatóhelyet kaptak a vidrák is. Az elmúlt két évtizedben ez a térség több lépcsőben született újjá. Az 1980-as években emelt épületszárnyakban 1997-ben a Vízparti Élet Háza került kialakításra, amely jelenlegi formájában 2004 óta működik, az egykori Vidraházban pedig a Pákásztanya várja a látogatókat: ez utóbbit 2007 nyarán adtuk át a nagyközönségnek.
A szomszédos épület eredetileg madártelelőnek épült 1954-ben, s akként is működött egészen az 1990-es évek végéig. 1999-től a „Természet ékszerei” című, főleg trópusi madaraknak, hüllőknek és kétéltűeknek otthont adó bemutatóhelyként szolgálta a nagyközönséget, majd 2007-ben itt nyílt meg a Xántus János nevét viselő állatház, amely nagyrészt a délkelet-ázsiai állatvilág képviselőinek ad otthont.
A szomszédos, 1912-ben épült Fácánház nagy rekonstrukciójára 1998-ban került sor, de azóta is több kisebb-nagyobb felújítás történt az állatház térségében, amelynek során az eredeti műemléki külső megtartásával sikerült megnövelnünk az állatok számára rendelkezésre álló fűtött belső férőhelyek alapterületét.
A Fácánházzal szemközti Dombház viszont teljesen új építmény: a kenguruknak és kazuároknak otthont adó, félig a földbe süllyesztett, zöld tetős állatház a hozzá kapcsolódó kifutókkal 2004-ben került átadásra. Ugyancsak új építménynek tekinthető a ragadozó madarak egykori röpdéjének helyén kialakított Dél-Amerika ház a hozzá tartozó kifutóval, amely 1999-ben lett felavatva.
A Dél-Amerika házzal szomszédos zónában 1996-ban, a millecentenárium program részeként került átadásra a Parasztudvar és a szomszédos állatsimogató, amelynek néhány építményén 1999-ben további fejlesztések történtek. A területen 2014-ben következtek be újabb jelentős változások, ugyanis a háziállatokat átkerültek a Holnemvolt Parkba, s az ilyen módon felszabaduló övezetben az Ausztrál zóna bővülhetett tovább. Az egykori állatsimogató helyén még 2014-ben az Ausztrál ösvényt alakítottuk ki, a Parasztudvar helyére pedig 2015-ben a koalák új háza és kifutója került.
Az Ausztrál-zóna persze ekkor már évek óta töretlenül fejlődött. A folyamat a nagyobb testű kenguruk Dombházba való költöztetésével még 2007-ben kezdődött, majd az 1912-ben Madárháznak épült állatházban alakítottuk ki az Ausztrálházat, amelynek ünnepélyes megnyitója 2010 januárjában volt. Átalakultak a szomszédos épületek és kifutók is, az egyik ilyen kisebb pavilon például 2011-ben a vombatok új otthona lett. Az Ausztál-zónához tartozik az egykori Szarvasház boronafalas faépülete is. Ez eredetileg szintén 1912-ben épült, és sokáig ott állt, ahol ma az emberszabású majmok háza helyezkedik el. Az 1980-as évek derekán a régi Szarvasházat lebontották, majd mai helyén újra felépítették. Itt először a darvak új otthonaként működött, majd kiállítások és előadások helyszínéül szolgált, de laktak benne dél-amerikai kisemlősök is. Legújabb funkcióját 2013-ban nyerte el, azóta az erszényesnyestek, illetve a hangyászsünök laknak a szarvasokhoz ma már csak történelmi nevében kapcsolódó állatházban.
Az elmúlt bő két évtized legnagyobb felújítási programjai közé tartozott a Pálmaház rekonstrukciója. Ez voltaképpen már az 1990-es évek elején megkezdődött, ám amikor 1994-ben prof. dr. Persányi Miklós átvette a kert igazgatását, a beruházás épp csipkerózsika álmát aludta. Lényegében elfogyott a pénz, a munka menet közben állt le. A terveket át kellett dolgozni, a kivitelezéshez megfelelő anyagi forrásokat kellett szerezni, majd az új Pálmaház benépesítéséről is gondoskodni kellett. Ez a túlzás nélkül heroikus munka végül 2000-ben fejeződött be, majdnem egy évtizednyi zárva tartás után ekkor nyitotta ki kapuit ismét a patinás bemutatóhely a nagyközönség előtt. A Pálmaház azóta is folyamatosan működik, bár a bemutatott gyűjtemény tekintetében kisebb-nagyobb változásokra időközben is sor került. A régi időkhöz képest már 2000-ben újdonságot jelentett, hogy az állatok bemutatása, amely korábban szinte csak két oldalszárnyra korlátozódott, ekkortól a Pálmaház egészében általánossá vált. Vagyis állatok és növények együttesen kerültek bemutatásra. Azóta annyi változás történt, hogy a trópusi bemutató hangsúlyozottan az újvilági trópusi élőhelyek állat- és növényvilágára koncentrál, ezért is került az építmény bejárata fölé az „America Tropicana” felirat.
A Pálmaház alatti Akvárium ugyancsak patinás létesítmény, ez is 1912-ben nyílt meg először. Az idők során többször is át kellett alakítani, de az igazán nagy rekonstrukció mindig elmaradt. Egészen az 1990-es évek legvégéig, amikor végre ehhez a létesítményhez is hozzá lehetett nyúlni. A műemléki keretek megtartása, a Róth Miksa műhelyében készült mozaikok restaurálása mellett az akváriumi üvegek mögé megnagyobbított medencék kerültek, az elérhető legkorszerűbb gépészeti háttérrel felszerelve. Az újjászületett Akvárium újbóli megnyitására 2004 januárjában kerülhetett sor.
A megújult és új létesítmények sorát hosszan lehetne még folytatni, hiszen az elmúlt két évtizedben újra felépült a háborúban elpusztult nádfedeles Krokodilház, teljesen új bonsai pavilont is kialakítottunk, sőt mit több, a rekonstrukciós munkák kiterjedtek a park növényzetére, sőt még a közműhálózatra is. Így az 1994 óta eltelt bő másfél évtizedben szinte egyetlen pontja sem volt az Állatkertnek, amelyet a megújulás, a korszerűsítés ne érintett volna.